Az egész országot megdöbbentő vörösiszap-katasztrófának szomorú aktualitása van a számunkra: egyházközségeink szervezésében idén két alkalommal is látogatást tettünk azon a gyönyörű vidéken, amelyet pár hete a mérgező anyag ellepett.
Egy korábbi bejegyzésben fényképekkel illusztrálva beszámoltunk már arról az egynapos Dunántúli zarándoklatról, melynek során a Jézus-ösvény egyes állomásait is érintettük. Érdeklődve szemléltük meg a devecseri Názáreti-házat, vizet vettünk a Szentkútból, és a Somló-hegyen végigjártuk az Öröm Útját - mindezt Mód Miklós plébános atya vezetésével.
Mód Miklós devecseri plébános
Később, a nyár folyamán - a mára már fogalommá vált, minden évben megrendezésre kerülő "Tíznapos kirándulás" keretében - a gyermekeknek és fiataloknak nyílt lehetőségük a Jézus-ösvény végigzarándoklására.
Szép emlékekkel tértünk haza - épp ezért sokunkat talán még mélyebben érintett a tragédia híre. És hamarosan megszületett a gondolat: próbáljuk meg megtenni, ami tőlünk telik, hogy segítsünk a bajba jutottaknak. Ennek megvalósulása lesz az a jótékonysági est, melyet 2010. november 27-én tartunk Bercelen.
MEGHÍVÓ
"Amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." (Lk. 6,31)
Tisztelettel és szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját a 2010. november 27-én, a berceli Művelődési Házban, 18:00 órai kezdettel megrendezésre kerülő JÓTÉKONYSÁGI RENDEZVÉNYÜNKRE.
Az est teljes bevételét a Devecsert és Kolontárt sújtó vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítésére, életkörülményeik javítására ajánljuk fel. Kérjük, legyen részese Ön is az összefogásnak, és biztassa erre barátait, ismerőseit is.
18 órakor kulturális műsorral várjuk kedves vendégeinket, melynek keretében óvodások, iskolások, hagyományőrző csoportok, az egyházközség kórusa, illetve szavalók lépnek fel.
20 órától a bálban a Jagelló együttes zenéjére táncolhatnak, közben tombolahúzásra is sor kerül.
Belépőjegyek a helyszínen válthatók, melyek minimális összege 1000 Ft. (Csak a kulturális műsorra 500 Ft.) A rendezvény ideje alatt büfé működik.
Mint azt már említettük, Galgaguta a Berceli Egyházközség fíliája. József Atya "főhadiszállása", a plébánia tehát Bercelen található.
Idén a Berceli Egyházközség nagy feladatnak látott neki, természetesen a társ-egyházközségek támogatásával. A plébánia épülete ugyanis már bőven hagyott kívánnivalót maga után, és most végre - egy nyertes pályázat segítségével - sor kerülhetett az épület teljes körű külső felújítására, tetőcserével, szigeteléssel, nyílászáró-cserével és még sorolhatnám.
A munkálatok befejeződtek, melyről a hivatalos pályázati értesítő itt olvasható:
TÁJÉKOZTATÓ
2010. október 29. - november 02.
Örömmel tájékoztatjuk Bercel lakosságát és híveinket, hogybefejeződött a Bercel Római Katolikus Plébánia felújítása.
Bercel Római Katolikus Plébánia 100%-os támogatásban részesült (A 138/2008. (X.18.) FVM rendelet alapján - vidéki örökség megőrzéséhez)., miszerint a település védett értékei a jövő nemzedékei számára megőrződnek, fenntarthatóvá válnak.
A Bercel Római Katolikus Plébánia, nonprofit szervezet, önerőből nem volt képes beruházás, fejlesztés megvalósítására, ezért pályázatot nyújtott be. A XIX. század első felében épült klasszicista plébánia a település műemlékei közé tartozik, ezért jogos igény a községről alkotott kép javítása érdekében annak eredeti helyreállítása.
A fejlesztéssel a plébánia műemléki jellegét megtartva, külső állapotát javították. [Az épület padlásterénekhőszigetelését, a gangon a teljes aljzat és a padlóburkolatok cseréjét., a tetőszerkezet és bádogozás teljes felújítását, az épület északi sarkánál új támfal építését, a födém statikai megerősítését, a homlokzat hőszigetelő vakolását/festését, kémények felújítását, külső nyílászárók (ablak,ajtó) cseréjét és nem utolsó sorban az építmény körüli járda építését.]
Az MVH lehetőséget biztosított, hogy a Bercel Római Katolikus Egyházközség pályázat keretében 38.384.640 millió forintot a Bercel Római Katolikus Plébániafelújítására fordíthasson.
A plébánia épülete központi helyet foglal el a település életében. (hitoktatás, ifjúsági csoportos foglalkozás, énekkari összejövetelek, készületek az évközi ünnepekre és műsorokra, Bercel és a hozzá tartozó falvak képviselőtestületeinek találkozója, papi összejövetelek, baba-mama klub foglalkozások)
Az itt élők számára kiemelt értékkel bírnak ezek az építmények. A település élhetővé tételét alapozzuk meg azáltal, hogy a felújítás során egy esztétikus műemlék épülettel büszkélkedhetnek az itt élők. A rendezett településkép hozzájárul a község idegenforgalmi, gazdasági vonzerejének növeléséhez. A rendezett környezeti állapotok, vonzóvá teszik a települést a turisták számára is.
Az Isteni Irgalmasság templom megépülése előtt - mint az a korábbi bejegyzésekben is olvasható - hosszú időn keresztül nem volt saját temploma a galgagutai római katolikus közösségnek. A baptista imaház fogadott be minket éveken keresztül, majd egy fából készült házacskát vásárolt meg az egyházközség, és alakított át - a lehetőségekhez mérten - kápolnává. Ebben az időszakban Szent Márton püspök védőszárnyai alá helyezte magát a közösség. Az új templom felszentelését követően a "hivatalos" búcsúünnepünk az Isteni Irgalmasság napja lett. Szent Mártont azonban továbbra sem hanyagoljuk el, ő ugyanúgy védelmezőnk és közbenjárónk maradt. Így Galgagután egy évben kétszer van búcsú: egyszer Fehérvasárnap és egyszer a november 11-éhez közel eső vasárnapon.
Templomunk legnagyobb lobogójának egyik oldalán Szent Márton, míg a másik oldalon az Irgalmas Jézus képe látható. A lobogót a templomszentelés alkalmával a szomszédos Nógrádsáp katolikus közösségétől kaptuk ajándékba.
Röviden idézzük fel most Tours-i Szent Márton életének főbb eseményeit:
Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom részét képező Pannóniában, azon belül is Savariában – nem sokkal azután, hogy a ,,Milánói ediktum'' teljes szabadságot és elismerést biztosított az Egyháznak. Szülei jómódban élő pogányok voltak, apja a római légió tisztjeként szolgált.
Márton apja jutalmul Itália területén földbirtokot kapott, így a család még Márton kiskorában Itáliába költözött. Gyermekkorát Márton Ticinum (Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. Ekkor avatták hittanulóvá, katekumenné. A pogány szülők igyekeztek ettől eltéríteni.
Egy császári rendelet értelmében a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba és ott meghatározott ideig szolgálatot teljesítettek, vagy valamilyen hivatalt kellett vállalniuk. Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt. A katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Mint katona kivívta társai megbecsülését.
Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Itt, még megkeresztelkedése előtt történt az az esemény, melyről minden életrajzírója megemlékezik, és amelyet számos művészeti alkotás is megörökít. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg. Egyszer késő este, járőrszolgálatból hazatérőben egy didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.”
Szent Márton és a koldus. Dunántúli oltárkép 1490
Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és a szentéletű poitiers-i püspök, Hilárius segítője lett.
Mivel álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát, 355-ben elhagyta Poitierst. Szülei már korábban visszatértek Savariába. Hazatérése után Márton Savariában megkezdte térítő munkáját. Édesanyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte.
Visszatérve Galliába egy Poitierstől alig két kilométernyire fekvő kis település, Ligugé környékén remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá, Márton összefogta, szervezte a remeték életét. Naponta közös imára gyűltek össze. Remetetársait és a keresztény hitre készülőket nap mint nap oktatta. Ligugében kialakult egy szerzetesi közösség, amely pontos szabályok szerint működött. Ruházatuk egyszerű volt, személyes tulajdonnal nem rendelkeztek. Imával és munkával teltek napjaik. Később, 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlődését, és megteremtette annak központját.
Buzgósága, példamutató alázata révén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Hilárius püspök halála után nem sokkal, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott. Tovább folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat, helyükön templomot épített. Sorra alapította a kolostorokat, amelyeknek tagjai szintén a kereszténység terjesztésén munkálkodtak. Életét csodák kísérték, Isten így nyilvánította ki, hogy Márton az ő kiválasztottja.
Idős korában is fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén, nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. A halál is vidéki munkája során érte Candesben, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott. Visszatérése előtt gyengének érezte magát, több napig magas lázzal feküdt hamuból készített fekhelyén. Nem engedte, hogy szalmából vessenek ágyat számára. Halála óráján így imádkozott: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” Az Úr azonban magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút tőle. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni.
A mai napon Fausztina nővér halálának évfordulójára emlékezünk.
Faustyna Kowalska 1905-ben született egy lengyel falucskában, egy tízgyerekes család harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. A család szegénysége miatt csak két és fél évig járhatott iskolába, majd tizenévesen otthonából eltávozva gazdag családoknál volt szolgáló.
20 éves korában Varsóban belépett az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, ahol Mária Faustyna nővérként 13 évet töltött el egyszerűségben.
Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnösökért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és a rendkívül mélységes misztikum jellemezte.
Küldetésének lényege abban állt, hogy újra felidézze a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságot: Isten irgalmas szeretetét. Ez az isteni irgalmasság minden ember iránt, még a legnagyobb bűnös iránt is megnyilvánul, ha beismeri és megbánja bűnét, bocsánatot kér, amint ezt a tékozló fiú is tette. Fausztina nővér híres Naplójában, amelyet már sok nyelvre - köztük szerencsére magyarra is - lefordítottak, beszámol Istennel, Jézussal való bensőséges kapcsolatáról, Jézustól kapott küldetéséről.
Az életszentség hírében halt meg 1938. október 5-én, harminchárom évesen.
Boldoggá avatását 1965-ben kezdeményezték, s végül 1993. április 18-án, Húsvét 2. vasárnapján, a római Szent Péter téren az a II. János Pál pápa avatta boldoggá, aki módfelett szívén viselte az Isteni Irgalmasság tiszteletének elterjesztését az egész világon.
2000. április 30-án, ugyancsak Húsvét 2. vasárnapján avatta szentté Fausztina nővért a Szentatya. Ezt követően Húsvét második vasárnapját az Isteni Irgalmasság ünnepnapjaként tiszteli az Egyház.
Idézzük fel azokat a szavakat, melyekkel II. János Pál pápa méltatta Fausztina nővért boldoggá, illetve szentté avatásakor:
"Isten megszólított bennünket boldog Faustyna Kowalska nővér lelki gazdagságán keresztül. Ő adta át a világnak az Isteni Irgalmasság nagy üzenetét és arra biztat minket, hogy teljesen hagyatkozzunk rá a Teremtőre... Boldog Fausztina nővér, köszönöm neked, hogy újra felidézted a világnak az Isteni Irgalmasság nagy titkát. Ezt a "megrázó misztériumot", az Atya kimondhatatlan titkát, amelyre oly nagy szüksége van ma az embernek és az egész világnak."
„Jézus megmutatta övéinek kezét és oldalát, vagyis a szenvedés sebeit. Mindenekelőtt azonban szívének sebhelyét, ahonnan az irgalom nagy forrása fakad és az emberiségre árad. Ebből a szívből Fausztina nővér két fénysugarat lát, amelyek megvilágítják az egész világot. A vér felidézi a keresztáldozatot és az Eukarisztia ajándékát, a víz a keresztségre és a Szentlélek adományaira emlékeztet. Nem új üzenet ez, de annak lehet tartani, mert abban segít bennünket, hogy mélyebben átéljük Húsvét Evangéliumát és hogy korunk emberiségének, mint fénysugarat ajánljuk. Az isteni irgalom fénye, melyet az Úr Fausztina nővéren keresztül akar ismét átadni a világnak, megvilágítja a harmadik évezred útját.”
Június első napján Szent Jusztinusz vértanúra emlékeztünk, akinek ereklyéjét a galgagutai Isteni Irgalmasság templom oltára rejti.
A szentek életéről szóló különféle írásokból Jusztinuszról az alábbiakat tudhatjuk meg:
Jusztinusz a II. század elején, 100 körül született a szamariai Szichemben, a mai Nablusban. Fiatalemberként a filozófusoknál kereste az igazságot: egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett. Egy napon aztán a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tiszteletreméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Jusztinusz készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.
Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor hallott először, ,,az egyetlen megbízható és hasznos filozófia''. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. Vándorprédikátorként járt mindenfelé, a városok terein beszédbe elegyedett mindenféle rendű és rangú emberrel, hogy megnyerje őket Jézus Krisztus hitének. A Szentírásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténységre.
Végül hosszú vándorlás után elérkezett a fővárosba, Rómába, ahol végre megtelepedett. Saját iskolát alapított, amely nagy látogatottságnak örvendett. Tanítványai közt volt a későbbi hitvédő, Tatianus.
Jusztinusz azonban nem érte be a szóbeli tanítással. Filozófiai értekezéseket tett közzé, amelyekben krisztushitét szembesítette a filozófiával. Sajnos, ezek az írások elvesztek. Címüket és tartalmukat csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből ismerjük.
Ezzel szemben ma is megvan az a két Apológiája, amelyekben Jusztin nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon: az újra és újra föllángoló üldözésekre való tekintettel Jusztinusz mindkét kérő és védő írásában személyesen a császárhoz és a római szenátushoz folyamodott segítségért. Közben azon fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen emelt vádat, amely szerint istentelenek és ellenségei az államnak.
Jusztinusz a keresztény istentiszteletről adott közléseivel is nagy érdemeket szerzett az egyházi élet fejlődésében egészen a jelen korig. A keresztények szertartásairól hamis híresztelések terjedtek el. Ezek cáfolására Jusztinusz rövid összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap megünneplésének rítusát, mely az őskeresztény liturgiának megbízható, legrégibb leírása.
Egy olyan ember azonban, aki annyira őszintén állt szemben a többi vallással, nem maradhatott támadások nélkül. Római működése alatt heves ellenfelei támadtak. Közülük a legelszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Végül is az ő följelentése alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé hat tanítványával együtt.
Ma is megvannak az akták, amelyek hűen leírják a bírósági eljárást. Jusztinusz rövid vonásokban ismertette a keresztény hitvallás tartalmát. Társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei dicsőség reményéről. Utoljára fölszólították őket, hogy áldozzanak az isteneknek, de visszautasították. Így a bírói ítélet csak a halál lehetett.
Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus arra szólította Jusztinuszt, hogy tegyen hitet az istenekre, és kövesse a császári parancsokat. „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak” – hangzott el a Jusztinusz felelete. A prefektus kérdésére, hogy milyen tanokat vall, Jusztinusz így felelt: „iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”
Szent Jusztinusz ünnepét 1882-ben vették fel a római naptárba, április 14-re. Mivel e nap legtöbbször Húsvét közelébe esik, 1969-ben június 1-re tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta ünneplik.
Jusztinusz személyében tehát olyan emberrel találkozhatunk, aki becsületesen és kitartóan kereste az igazságot, és fáradozásai közben rátalált a hitre: ezáltal megtalálta önmagát is és egyéniséggé érett, de élete hitbeli ismereteinek továbbadása során teljesedett be.
Források: Magyar Kurír - http://magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=32776&rovat=7
A szentek élete (Diós István) - http://www.katolikus.hu/szentek/0601.html
Szent Jusztinusz ereklyéjét az oltár közepén található kis mélyedés rejti, melyet a templomszentelési mise keretében - az ereklye elhelyezése után - egy kis márványlappal takartak le, és azt az építőmesterünk rögtön be is falazta.
Az ereklye befalazása után kerülhetett sor az oltárszentelésre. Ennek során oltárt a püspök az Úr Krisztus 5 szent sebének jeléül középütt és az oltár 4 sarkán megkeni a katekumenek olajával és a krizmával. A II. Vatikáni Zsinat óta a megkenés öt helyén tömjént égetnek.
Lásd: Magyar Katolikus Lexikon
http://lexikon.katolikus.hu/T/templomszentel%C3%A9s.html
http://lexikon.katolikus.hu/O/olt%C3%A1rszentel%C3%A9s.html
Május utolsó napjaiban két szép ünnepre került sor a galgagutai templomban:
Pünkösdvasárnap a délután 5 órakor kezdődő szentmise keretében Beer Miklós Püspök Atya 15 nógrádsápi fiatalnak szolgáltatta ki itt nálunk a bérmálás szentségét. Előtte 4 órától - a már szokásossá vált módon - imaórát tartottunk, május lévén többek között a Szűzanya tiszteletére.
Ez volt az első bérmálás az új templom falai között, amely - bár a szenteléssel teljes "jogkörű" istentiszteleti és közösségi hellyé vált, mégis sokan éreztük úgy, hogy - ezzel az ünnepi szentmisével vált igazán "nagykorúvá".
Püspök Atya a bérmálás során minden egyes fiatalnak mondott néhány találó, személyes gondolatot a választott védőszentjével kapcsolatban.
A templombelső a bérmálási mise után - még pünkösdi díszben
Szerencsére Miklós Püspök Atyának volt egy kis ideje a szentmise után velünk maradni és beszélgetni, így büszkén számolhattunk be személyesen is a szentelés óta eltelt három év tapasztalatairól, az elért eredményekről.
Egy héttel később, Szentháromság vasárnapján pedig két kisdiák abban az örömben részesült, hogy első szentáldozáshoz járulhatott. A korábbi vasárnapokon - az áldozáshoz felsorakozott hívek között állva - ajkukat ujjukkal lezárva jelezték, hogy ők egyelőre "csak" József Atya áldását és homlokcirógatását kérhetik, a szentostyát viszont még nem.
Május 30-án végül Noémi és Botond számára is eljött a nap, amikor hófehér ruhában az oltár elé lépve, családjuk, rokonaik szeretető tekintetétől kísérve ünnepélyesen magukhoz vehették a szentostyát.
Tegnap került sor Nagymaroson az évente kétszer megrendezett ifjúsági találkozó tavaszi "fordulójára". A találkozón József Atya tanítványai is menetrendszerűen részt vesznek - hol kisebb, hol nagyobb létszámmal. A rossz idő ellenére idén elég nagy csapat jött össze: a környékbeli településekről valamivel több, mint százan indultunk útnak egy nagy busszal, több kisbusszal, és néhány személyautóval. Voltak közöttünk kisiskolások, bérmálkozásra készülő fiatalok, illetve fiatal és idősebb felnőttek egyaránt.
Természetesen a kisebbek korosztályuknak megfelelően a Gyerekmaros, Diákmaros illetve a Kamaszmaros programjain vettek részt.
A nagyelőadás végéig még kegyes volt hozzánk az időjárás, így Szegedi László Atya gondolatait szokás szerint a plébániakertben, a fűben helyet foglalva hallgathattuk meg. Egy kis közös éneklést követően aztán a hallgatóság szétszéledt a fakultációk helyszíneire. Mi egy nagyobb csapattal a templomba siettünk, ahol tradicionálisan Kerényi Lajos Atya tart előadást a Keresőknek - vagyis mindannyiunknak. Lajos Atya előadása sokak számára a nagymarosi találkozó "fénypontja". Egyénisége nagy hatással van fiatalokra és idősekre egyaránt, és előadása feledteti azokat a kényelmetlenségeket, amiket a nagy tömeg és az ülőhelyek korlátozott száma jelent. (Ezt a két órát ugyanis mi például a szentély szőnyegén ülve töltöttük el.)
Sajnos az ebédszünetben már megérkezett az eső, így nem igazán volt módunk a Duna partján ülve a kilátásban gyönyörködni és ismerősökkel beszélgetni. Az sem jöhetett szóba, hogy délután a szentségimádásra és a szentmisére - a szokásokhoz híven - a plébániakertben kerüljön sor. A templomban szárazon voltunk ugyan, de egy kissé zsúfoltan, és csendes nosztalgiával gondoltunk vissza a korábbi évekre, amikor is a tavaszi találkozóról nemegyszer leégett orral-arccal vagy vállakkal tértünk haza. Udvardy György Püspök Atya jóvoltából a szentmisén újabb értékes gondolatokkal gazdagodtunk, majd pedig a kicsikkel közösen örültünk a Gyerekmaros huszadik "születésnapjának".
Az ifjúsági találkozóról a szervezők által készített fényképek hamarosan megtekinthetők majd a találkozó honlapján (http://nagymaros.katolikus.hu/index.php).
A hétvége az itthon maradóknak sem telt eseménytelenül: ma délután a szomszédos Nógrádsápon a megújult faluközpont megáldására és átadására került sor. A szabadtéri szentmisét az eső megakadályozta, így a nógrádsápi templom befogadóképessége is próbára lett téve a Dr. Beer Miklós Püspök Atya által vezetett ünnepi szentmisén.
A hivatalos köszöntők után a környékbeli egyházi és hagyományőrző kórusok fellépésével várták a szervezők az érdeklődőket. További információk, illetve képek Nógrádsáp községről az alábbi honlapon érhetők el: http://www.nogradsap.hu/
Sajnos a rossz időjárás nem csak a hétvége programjait nehezítette meg, hiszen a belvíz és az áradások komoly károkat okoznak környékünkön is. A Galga-patak és a belé csatlakozó kisebb patakok, vízelvezető csatornák sok helyen már nem bírják elvezetni az érkező csapadékmennyiséget. A Galga völgyében a vetés több helyen vízben áll, a közeli Püspökhatvanban pedig a patak már kilépett medréből.
Kérünk mindenkit, hogy mondjon egy fohászt azokért, akik már a vízzel küzdenek! Imádkozzunk együtt azért is, hogy több helyen ne kerüljön sor áradásra, hiszen kertek, lakóházak húzódnak a Galga mentén - és nem utolsó sorban templomunk is a patak menti ingatlanok egyikén épült!!!
Április 24-én a berceli, vanyarci, nógrádkövesdi, becskei, szécsénkei és galgagutai egyházközségek szervezésében egynapos dunántúli zarándoklaton vettünk részt. Nem ez volt az első közös kirándulásunk, hiszen tavaly a Zebegény-Márianosztra-(és Szlovákián keresztül)-Esztergom útvonalat jártuk végig, de korábban meglátogattuk már Gödöllőt és Makkosmáriát is.
A viszonylag hosszú utazás miatt elég korán, úgy 5 óra körül el kellett indulnunk az autóbusszal, hogy minél több program beleférjen a napunkba. Az első úticélunk Székesfehérvár volt, ahol legelőször a Prohászka-emléktemplomot látogattuk meg, és leróttuk tiszteletünket Prohászka Ottokár püspök sírjánál a templomon belül, valamint Kaszap István végső nyughelyénél, a templom udvarán. E két jeles székesfehérvári személyiség életével már korábban, az odafelé vezető úton részletesen megismerkedtünk.
A Prohászka-emléktemplom főoltára (Jézus, a Jó Pásztor)
A következő állomásunk a Szent István székesegyház volt, majd pedig elsétáltunk a közeli Romkertbe, amely a még Szent István király által alapított első székesfehérvári bazilika alapköveit és az Árpád-kori királysírokat, valamint Szent István szarkofágját őrzi.
Czombos József Atya a Romkertben
Székesfehérvártól búcsút véve folytattuk utunkat a "Királynék városába", Veszprémbe. A parkolótól egy kiadós sétával jutottunk fel a várba, de közben kárpótolt minket a gyönyörű kilátás.
Végre felértünk a Várkapuhoz!
Körbenéztünk a Vár főterén, a Szentháromság téren, és megemlékeztünk első királynénkról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről, akiknek élete összefonódott Veszprém történetével. Ezt követően betértünk a Szent Mihály székesegyházba, ahol egy nagyon kedves hölgy számos, az útikönyvekben egyébként fel nem lelhető történettel és információval ajándékozott meg bennünket a templommal és a várossal kapcsolatban.
A templom mögött, a tér végénél magasodó István és Gizella szobrok mellől lepillantva ismét gyönyörködhettünk a város és a környék látványában, megpillanthattunk olyan helyi nevezetességeket, mint a Margit-romok, a Szent Benedek-hegy és a Szent István Völgyhíd.
Veszprémet elhagyva következett kirándulásunk legizgalmasabb szakasza. Az újabb úticélunk Devecser volt, ez a település az egyik csomópontja annak a - Jézus életútját végigkövető - zarándokútvonalnak, melyet röviden Jézus-ösvényként emlegetnek. Devecserben a Plébános Atya személyesen fogadott minket, és elkalauzolt először is a Názáreti Házhoz, amely Jézus első éveinek színhelyét mutatja be. A következő település Borszörcsök volt, ahol a Kálváriadombon felállított, faragott stációk segítségével röviden, csendben végigelmélkedtük a keresztutat, majd pedig autóbuszunkat a Somló-hegy lábánál hagyva gyalogosan nekivágtunk az Öröm Útjának. Négy állomás - faragott szoborcsoportok formájában - örökíti itt meg a feltámadt Jézus találkozásait: Mária Magdolnával, az emmauszi tanítványokkal, Tamással és Péterrel.
Jézus és Péter az Öröm Útján
Ezt követően folytattuk a túrát, fel a Somló-hegy tetejére. Nem volt könnyű szakasz, itt-ott meredekebbé is vált az út, de végül mindenki, akinek az egészsége engedte, feljutott a hegytetőre, ahol egy hatalmas, korpusz nélküli kereszt hirdeti a feltámadást. A visszaút előtt a kereszt tövében, Szent István király szobra mellett megpihentünk, és élveztük a csodás kilátást.
Túra a Somló-hegyen
Csoportkép a kereszt tövében
Visszaúton Kolontár faluban vetettünk még egy pillantást a Születés Barlangjára, és Mária kútjából is merítettünk friss forrásvizet, majd pedig a Devecserben elfogyasztott finom vacsora után hazaindultunk. Sajnos nem volt elég az idő arra, hogy a Jézus-ösvényt teljes egészében végigjárjuk, de talán egyszer még adódik rá alkalom. A zarándoklattal egybekötött kirándulásunk mindenesetre nagyon jól sikerült, és örülök, hogy ismét sikerült felfedeznünk hazánknak egy általunk eddig kevéssé ismert szeletét.
Néhány hetes lemaradást kell most pótolnom, hiszen április hónapban történtek olyan események az egyházközségeink életében, melyekről még nem esett szó ezen a helyen.
Kezdjük tehát Húsvét második vasárnapjával, az Isteni Irgalmasság ünnepnapjával, mely idén április 11-ére esett.
A búcsúi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődött, előtte 9 órától az ünnepre való ráhangolódást imaóra segítette, melynek levezetésében a galgagutaiak segítségére voltak a testvér-egyházközségek felolvasói is. Az egyes imák és könyörgések között Maczkó Mária népdalénekesnő gyönyörű hangja töltötte meg a templomot, és mi személyesen győződhettünk meg arról, hogy igaz a mondás: Ki szépen énekel - kétszeresen imádkozik.
Az ünnepre az összes környékbeli településről érkeztek hívek - voltak, akik gyalogos zarándoklattal tették meg a két falu közötti utat. József Atya ugyanis külön hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak az otthonunktól távolabb eső búcsújáró helyeket látogassuk meg, hanem az egy plébániához tartozó, vagy más módon szorosabb egységet képező egyházközségek tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt egymás búcsúin is.
Az ünnepi szentmisét a zsúfolásig megtelt templomban dr. Turay Alfréd atya végezte. Hála a jó időnek és az ügyes technikusoknak, a templom előtti téren helyet foglalók is végigkövethették a benti eseményeket, a szentmise végén pedig sor kerülhetett a körmenetre is.
Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Ezzel - és több más - gyönyörű verssel, és sok-sok virággal köszöntötték fel a délelőtti szentmise keretében a gyerekek az édesanyákat, nagymamákat. De nem maradtak ki a sorból az édesapák, nagypapák sem, nekik is jutott az orgonából, tulipánból - hisz ők is nagyon fontos szerepet töltenek be a család, a gyermekek életében, és ilyenkor, Anyák napján illendő róluk is megemlékezni.
Végül - de nem utolsó sorban - gitáros Mária-énekekkel köszöntöttük közös Égi Édesanyánkat is!
,,Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a Te akaratod! - E lelkek utolsó esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.''
Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.
Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét... Ámen.
,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.''
Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.
Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. Ámen.
,,Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ôk irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.''
Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.
Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat - végtelen irgalmasságodat - különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: ,,A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.''
,,Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni. Ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat.''
Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: ,,Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.'' Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak az Úr trónja előtt. Felszálló illatukat maga az Úr élvezi. Jézus irgalmas Szívében állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, és szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.
Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus irgalmas Szívének lakói. Ôk hasonlítanak legjobban szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig. Irgalmasság és végtelen Jóság Atyja, kérlek ezen lelkek iránt érzett szeretetedre és tetszésedre, áldd meg az egész világot, hogy minden lélek együtt zengje irgalmasságod dicséretét mindörökkön-örökké! Ámen.
,Ma vezesd az eretnekeket és szakadárokat hozzám, s merítsd őket irgalmasságom tengerébe! Keserves szenvedést okozva megszaggatták testemet és szívemet - az én Egyházamat. Ha visszatérnek az Egyház egységébe, begyógyulnak sebeim, és így enyhítik kínjaimat.''
Ó, legirgalmasabb Jézus, ki maga vagy a jóság, Te nem tagadod meg világosságodat azoktól, akik Hozzád könyörögnek. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába az eretnekek és szakadárok lelkét! Világosságoddal vezesd vissza őket az Egyházzal való egységbe, hogy ők is örökké dicsérjék irgalmad bőségét!
Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel az eretnekekre és a tévelygő lelkekre, akik elfecsérelték jóságodat, és visszaéltek kegyelmeiddel, makacs megátalkodottságukkal kitartva tévedéseikben. Ne nézd bűneiket, hanem Fiad szeretetét, és keserves kínszenvedését, melyeket értük vállalt, hiszen őket is Szívébe zárta. Add, hogy ezek a lelkek is nagy irgalmasságodat magasztalják örökkön-örökké! Ámen.
,,Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!''
Legkegyelmesebb Jézus! Világ világossága! Fogadd be legkegyelmesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!
Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek Téged, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár! Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen nagy boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmadat örökkön-örökké! Ámen.
,,Ma minden jámbor és hűséges lelket vezess hozzám, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek vigasztaltak meg keresztutamon, ők voltak részemre a keserűség tengerében a vigaszt nyújtó csepp.''
Legirgalmasabb Jézus, aki bőven juttatod irgalmasságod kimeríthetetlen kincstárából mindenkinek kegyelmeidet, végy fel mindnyájunkat legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts ott minket az egész örökkévalóságon át. Felfoghatatlan szeretetedre kérünk, mellyel szent Szíved a mennyei Atya iránt lángol.
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a Szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat. Ámen.
,,Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.''
Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok, akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és lányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívbe bezártad őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen.
Ezt a kilencedet Jézus íratta le velem, s azt parancsolta, hogy az Irgalmasság ünnepe előtt mondjam el. Nagypénteken kell elkezdeni.
,,Azt kívánom, hogy e kilenc napon keresztül vezesd irgalmam forrásához a lelkeket, hogy erőt, enyhülést és mindenféle kegyelmet merítsenek belőle, amire szükségük van az élet küzdelmeihez, főleg pedig a halál óráján. Mindennap a lelkek más-más csoportját vezeted majd a szívemhez, hogy irgalmam tengerébe merítsd őket. S én bevezetem őket Atyám házába. Ez lesz feladatod most és a jövendő életben. Egy lélektől sem tagadok meg semmit, akiket irgalmam forrásához vezetsz. Atyámat mindennap fogod kérni, hogy keserves kínszenvedésemre való tekintettel adja kegyelmeit ezeknek a lelkeknek.''
Azt válaszoltam: ,,Jézusom, nem tudom, hogyan kell tartanom ezt a kilencedet, s mely lelkeket kell először is legirgalmasabb Szívedhez vezetnem.'' - Jézus azt mondta, hogy mindennap meg fogja mondani, mely lelkeket kell aznap Szívéhez vezetnem.
ELSŐ NAP
,,Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket, s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek.''
Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk, és megbocsátasz nekünk, ne nézd bűneinket, hanem bizalmunkat, mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged.
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát dicsérjük mindörökké. Ámen.
A nagyhéttel, és azon belül is nagycsütörtökkel a húsvéti készület "célegyeneséhez" érkeztünk. Mint ahogy országszerte számos helyen, úgy nálunk is egy háromnapos lelkigyakorlat előzte meg a nagyhetet. A József Atya által irányított egyházközségekből (Bercel, Galgaguta, Becske, Nógrádkövesd, Szécsénke, Vanyarc) a testvérek a berceli - Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt - templomban gyűltek össze csütörtökön, pénteken és szombaton este. Öt órától szentségimádás, hat órától pedig lelkigyakorlatos szentmise kezdődött, folyamatos gyónási lehetőséggel.
A szentmiséken Papp Tihamér ferences atya osztotta meg nagyböjti gondolatait a jelenlévőkkel, aki a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhelyről érkezett hozzánk. Tihamér Atya egyébként sokak számára korábbról is ismert volt, hiszen év elején találkozhattunk már vele - a Galgagután évről-évre megrendezésre kerülő ökumenikus imahét egyik katolikus estéjének vendég-igehirdetőjeként.
Néhányan - a Püspök Atya instrukciói alapján megalakított egyházközségi lelkipásztori, valamint gazdasági tanács tagjaiként - egy másik szép lelki programon is részt vehettünk a Virágvasárnap előtti szombaton. Ekkorra hívta ugyanis össze Beer Miklós Püspök Atya az egyházközségek világi munkatársait és a plébános atyákat a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tartandó egésznapos fórumra. A közös előadásokon és a különböző szekcióüléseken sok bátorító, reményt adó szó, és jó néhány hasznos tanács is elhangzott - nem utolsó sorban éppen az egyházközségek interneten való "jelenlétével" kapcsolatban -, a záró szentségimádás pedig a nagyhétre való készületet erősítette bennünk. És persze jó volt régi kedves ismerősökkel is találkozni...
És persze napról-napra nem csak Húsvéthoz, hanem az Isteni Irgalmasság ünnepéhez is egyre közelebb kerülünk: holnap nagypéntek, az Irgalmasság kilencedének kezdőnapja.
Kezdjük hát a bemutatkozással: a mintegy száz fős galgagutai római katolikus egyházközség lelkes tagjaként szeretném bemutatni az új templomunkat, az egyházközség – és rajta keresztül tulajdonképpen a település életét is. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismertessem ezt a kis nógrádi falut az érdeklődőkkel, továbbá hogy valamelyest hozzájáruljak az Isteni Irgalmasság tiszteletének terjesztéséhez, és – nem utolsó sorban – hogy megoszthassam másokkal személyes tapasztalatomat arról, hogy manapság is történnek csodák. Az ugyanis, hogy a Galga-patak partjától nem messze, egy nem is olyan régen még gazzal, bozóttal benőtt területen most egy gyönyörű templom emelkedik, valóban csoda.
Templomunk története nem nyúlik vissza túlságosan messzire: hosszú-hosszú időn keresztül az 1777-ben épült evangélikus templom harangja egyedül szólt a településen. A katolikus hívek ugyanis 1983-ig a szomszédos településre, Bercelre jártak át szentmisére. Később a helyi baptista imaházban, illetve rövid időre a művelődési házban kaptunk helyet. Mindeközben egyre nőtt a vágyódás egy saját templom iránt.
Végül 1993-ban egy – korábban műhelynek használt – faházat sikerült megvásárolni, és a lehetőségekhez mérten a katolikus istentiszteletnek megfelelően berendezni. Igyekeztünk minél otthonosabbá tenni, és büszkék voltunk, hogy a mellette felállított vasszerkezetű haranglábból végre a katolikus harangok is köszönthették a falut és hívogathattak a vasárnapi szentmisére. Szerettük ezt a kis épületet – annak ellenére, hogy télen elég hideg volt, nyáron viszont gyakran szinte elviselhetetlenül meleg –, hiszen végre a saját „házunkban” lehettünk. Ugyanakkor elég kicsinek bizonyult ez a faház: istentiszteletre ugyan alkalmas volt (bár ünnepek idején azért próbára tettük a befogadóképességét), a közösségi élet gyakorlására azonban nem volt hely. A pici udvaron pedig elég nehéz volt körmenetet tartani, hiszen nagyobb létszám esetén a ministránsok szinte utolérték a hívek utolsó sorait….
Így aztán fokozatosan megérlelődött a templomépítés szándéka, bár tisztában voltunk azzal, mekkora fába készülünk vágni a fejszénket – és őszintén megvallva, voltak kétségeink is.
Sok-sok bátorításra végül 2005 áprilisában Guzmics György salgótarjáni mérnök tervei alapján megkezdődött az építkezés. Ezt persze megelőzte a terület teljes kitakarítása, és feltöltése. A tervezés szakaszában egy kör alakú virágágyás jelezte a majdani templom helyét, amelyhez a régi templomtól körmenetben vonultak át a hívek, így kérve áldást a tervezett beruházásra. Megható pillanat volt….
Az már a kezdet kezdetén eldőlt – József Atya ötlete nyomán –, hogy a felépülő templom az Isteni Irgalmasság tiszteletére szentelőjék fel. Bár a település és vele együtt korábbi kis templomocskánk védőszentje Szent Márton püspök, akit egyébként továbbra is védőszentünknek tekintünk, átéreztük, hogy óriási kegyelemre, és – valljuk be őszintén – szinte csodára lesz szükség, hogy egy ilyen kicsi közösség egy nem túl jómódú vidéken fel tudjon építeni egy templomot, méghozzá belátható időn belül.
A templom ingyenes tervezés mellett, sok-sok kisebb-nagyobb adománnyal, támogatással, és rengeteg társadalmi munkával épült.
Kaptunk lelki támogatást, imát és anyagi természetű segítséget egyaránt, mind belföldről, mind pedig a határokon túlról – magánszemélyektől, vállalkozóktól és cégektől, illetve az Egyházmegyétől is. Volt, aki kisebb-nagyobb összeggel segített; voltak, akik jótékonysági estet szerveztek Budapesten, amelynek a bevételét nekünk ajánlották; volt, aki a munkagépét ajánlotta fel, és nagyon sokan voltak, akik a két kezük munkáját; voltak cégek, melyek az építőanyagot biztosították kedvezményesen. Mindenkit felsorolni lehetetlen lenne anélkül, hogy valakit kihagynék, ezért meg sem próbálom. Örömmel állapítottuk meg, hogy az emberekben ott él Isten irgalmas, segítő szeretete.
Minden egyes alkalommal, amikor belépünk a templomba, vagy csak elmegyünk előtte, hálával gondolunk azokra, akik segítettek a csoda életre keltésében. Minden évben az Isteni Irgalmasság vasárnapján értük ajánljuk fel a búcsúi szentmisét. Azt is örömmel állapítottuk meg, hogy a templomépítés nagy összefogással valósult meg: a katolikus közösségen belül éppúgy, mint a helybeli felekezetek, valamint a környező – közelebbi, vagy éppen távolabbi – települések részvételével.
Bár említettem, hogy senkit sem akarok konkrétan megnevezni, egyvalakivel mégis kivételt kell tennem: Czombos József Atya az, akinek a legnagyobb hálával tartozunk, hiszen ő volt az, aki megálmodta a templomot, összefogta az egész építkezést, megszerezte a támogatásokat …. és aki újra és újra felrázott minket és eloszlatta a kételyeinket, ha valamilyen sikertelenség miatt elcsüggedtünk. Mert ilyesmi is előfordult ugyan, de ez már a múlté…
A templom tehát folyamatosan épült és szépült. S mivel a régi épületet el kellett adni, szerettünk volna minél előbb „beköltözni”- ez végül 2006 Karácsonyán következett be. A padló és az oltár még burkolat nélkül, a padok lefestetlenül, a falakon lámpatestek helyett csupasz villanykörték – mégis az volt a legszebb Karácsony az életünkben.
A munka folytatódott, belül és kívül egyaránt. A templom gyakorlatilag egy épületegyüttes: a templomtér mellett található a közösségi terem, ahol végre tarthatóak különféle összejövetelek, készülhetünk a gyerekekkel, fiatalokkal az ünnepekre, szentmisékre, és ami – szükség esetén – egybe is nyitható a templomtérrel, jócskán megnövelve így a befogadóképességet. Hála Istennek jó néhány alkalommal volt is már szükség erre a megoldásra! Található még egy kisebb helyiség, ami alkalmas a megpihenésre, a visszavonult, csendes beszélgetésekre. Jelenleg a gyóntatás is itt történik. Fentiekhez kapcsolódik természetesen egy vizesblokk is.
Elkészült továbbá a parkoló és a templom előtti kövezett tér, megtörtént az épületet körülvevő, mintegy 5600 m2-es park rendezése, füvesítéssel, fásítással, rózsaültetéssel. Lassan minden elnyerte végső formáját.
A szentelést 2007. június 17-én, a délután 4 órakor kezdődő szentmise keretében végezte dr. Beer Miklós Püspök Atya. A környező falvakból gyalogos zarándoklattal érkeztek a testvérek, lobogókkal, népviseletben. A nyári forróság ellenére rengetegen gyűltünk össze. Csodálatos nap volt.
És hogy mi történt azóta? Meg kell állapítsuk, hogy a templommal együtt a közösség is épült. Néhány helybéli katolikus testvérünk a munkálatok által találta meg az igazi helyét a közösségben, és az építkezés befejezését követően is velünk maradt. Az azóta eltelt idő során is több új tag csatlakozott a hívekhez, de más településekről is szívesen jönnek hozzánk, sőt még távolabbi országrészek zarándokcsoportjai is felkeresik templomunkat. Végre méltó módon hozzá tudunk járulni a minden évben megtartott ökumenikus imahét programjához is. Az eltelt több mint 2 és fél évben otthont adhattunk esküvőknek, számos keresztelőnek, elsőáldozásnak – és reményeink szerint hamarosan bérmálkozásnak is.
A továbbiakban is szeretettel látunk mindenkit: akár részt szeretne venni a szentmisén, vagy a hétfő esti szentségimádáson, akár csak erre jártában nézné meg a templomot.
Közeledik 2010. április 11. napja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja, templomunk búcsúja. Imádkozzunk együtt ezen a napon - akár az ünnepi búcsúi szentmisén, akár otthonainkban - hazánkért, hogy Isten irgalmas szeretete által épülhessenek még új templomok... kőből és szívekből egyaránt.
Galgaguta kis falu Nógrád megye déli határánál, nagyjából félúton „Palócország fővárosa”- Balassa- gyarmat és Aszód között. Gyönyörű természeti környezet- ben fekszik, a Cserhát dombjai között, a Galga völgyében. Mintegy 700 lakosú, vegyes vallású település, mely híven őrzi hagyományait és sokszínű nép- viseletét is.
A galgagutai római katolikus egyházközség a Váci Egyház- megye része, a berceli plébánia fíliája, plébánosunk 2014 augusztusáig Czombos József Atya volt, utóda Hulitka Róbert plébános. A római katolikus templomot 2007. június 17-én szentelte fel dr. Beer Miklós váci megyéspüspök az Isteni Irgalmasság tiszteletére, templombúcsúnkat tehát a Húsvét utáni vasárnapon (Fehérvasárnap) tartjuk.
ELÉRHETŐSÉGÜNK:
Kapcsolatfelvételre az alábbi e-mail címen és telefonszámon van mód, ide várjuk kérdéseiket, véleményüket, továbbá zarándokcsoportok vagy akár egyéni látogatók bejelentkezését is szívesen fogadjuk:
A 11 méteres toronyban két harang lakik, melyeket Gombos Miklós vezetésével az őrbottyáni harangöntő mesterek öntöttek: a 162 kg-os harang Magyarok Nagyasszonya, az 56 kg-os harang Szent Márton (a település védőszentje) tiszteletére, Szent László halálának 900. évfordulójára került felszentelésre.
MISEREND
A vasárnapi szentmise délelőtt fél 11-kor kezdődik. Hétfőn este 6-kor szentségimádást tartunk.
Mód Miklós devecseri plébános
