2020. április 19., vasárnap

AZ ISTENI IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA

"Örüljetek tehát, akkor is, ha most egy kicsit szomorkodnotok kell..."

A mai napon - az Isteni Irgalmasság vasárnapján - ünnepeljük templomunk búcsúját. Rendhagyó ünneplés ez, mivel nem tudunk személyesen részt venni a búcsúi szentmisén. 
Az erre a napra rendelt szentlecke fent idézett mondata legyen a mai napunk mottója, hiszen fáj a szívünk a jelenlegi helyzet miatt, mégis hatalmas ajándék, hogy ma a galgagutai templomból került sor a vasárnapi szentmise közvetítésére. (A szentmise itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/ertekkereso/videos/549152712458598/ )
Istennek hála, számos televíziós és online közvetítés közül válogathatunk, és az elmúlt hetekben legtöbbünknek már ki is alakult a saját "karantén-miserendje". Mégis jól esett innen a távolból újra látni az ismerős falakat, a napkereszt megnyugtató színeit, még ha néha akadozott is a közvetítés. Tudom, hogy ma nagyon sokan voltunk az Isteni Irgalmasság templomban. Olyan sokan, hogy életnagyságban talán el sem fértünk volna. 

Valamivel több mint 13 éves fennállása óta számos felemelő pillanatnak voltunk tanúi e templom falai között és azon kívül: esküvők, keresztelők szép számmal, aranylakodalom, aranymise, televíziós és rádiós közvetítések, zarándoklatok, egyházközségi piknik.. hogy csak néhányat említsek.
Voltak persze néha nehéz pillanataink is, elsősorban mikor búcsút kellett vennünk közösségünk egyik-másik tagjától. Különösen nehéz volt a búcsú József atyától, még akkor is, ha tudtuk, átmeneti időre szól. Okozott kellemetlen meglepetést a téli fagy, de többször környékezte tűzvész is a templomunkat. Isten irgalma azonban megőrizte az épületet és a hozzá tartozó közösséget. 
Most, amikor egy eddig nem látott helyzettel kell szembenéznünk, ismét Isten irgalmas szeretetére hagyatkozunk, hogy mielőbb, megerősödve térhessünk vissza a "régi kerékvágásba".




2020. április 12., vasárnap

ÁLDOTT HÚSVÉTOT!

 Zeng-bong a húsvéti harang,
s mint millió fehér galamb,
ujjongva röppen szét a hang
elűzni gondot, bánatot:
– Feltámadott! Feltámadott!

Tavaszi szél repes, dalol,
fű kacag az avar alól,
fa a fának, hegy a völgynek
adja tovább a szózatot:
– Feltámadott! Feltámadott!

/Bódás János – Feltámadott!/



2020. április 10., péntek

NAGYPÉNTEK

"Mert boldog lett a földi kín:
beléje szeretett
a Szeretet...
Íme a Kereszt fája, min
a világ Üdve megfeszíttetett..."

(Gertrud von Le Fort)

Elérkezett a nagyböjt csúcspontja: Nagypéntek. Minden korábbi esemény ehhez a naphoz vezetett. Figyelmünk ma teljesen a keresztre irányult. 
A keresztre, ami nem csupán egy "templomi kellék". Ott függ otthonaink falán különböző formában, sőt sokunk nyakában is, hirdetve hitünk szent titkát. 
Minden adott tehát ahhoz, hogy Jézus szenvedését most otthonainkban idézzük fel: végigjárjuk lélekben a keresztutat, átelmélkedjük a Passiót. Aztán lélekben a Szentsír elé járulunk.


2020. április 9., csütörtök

NAGYCSÜTÖRTÖK

Nagycsütörtök van. Megkezdődött a Szent Háromnap ünneplése. Abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy idén az ország szinte bármely pontján, vagy akár a határokon túl is "részt vehetünk" a szentmisén, hiszen egyre több helyről találhatunk az interneten online közvetítést.

A harangok elmentek Rómába. Csend van. Az orgona zengése és a csengők csengése helyett csak a kereplő hangja kong a hívek nélküli üres templomban. 

A mise végén az oltárfosztás emlékeztet Jézus életének talán legnehezebb óráira, amikor meg kellett küzdenie emberi mivoltával, a halálfélelemmel, az elhagyatottsággal.
Idén a karantén szemüvegén át talán mi is egészen új szemszögből tudjuk átélni Jézus lelki gyötrődését. 

Csend van. Virrasszunk.


"E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

/Főpapi ima - Jn 17/

2020. április 6., hétfő

VIRÁGVASÁRNAP

Virágvasárnap - más néven az Úr szenvedésének vasárnapja - a Nagyhét kezdete. Ezen a napon az Egyház a szentmise elején hagyományosan barkát szentel, amelyet kézben tartva körmenettel emlékezünk meg Jézus Jeruzsálembe történő bevonulására. 
A Passió felolvasásával vagy eléneklésével pedig Jézus szenvedéstörténetét elevenítjük fel.

Idei rendhagyó nagyböjtünkben a Virágvasárnapot is különlegesen ünnepeltük: a Róbert atya által megszentelt barkaköteget a templom előterében helyeztük el, mely nyitott ajtóval várta a betérőket. Aki betért egy ima erejéig a templomba, az szentelt barkával térhetett haza otthonába, újraértelmezve ezzel a virágvasárnapi körmenetet.