2017. július 31., hétfő

ÚJABB BÚCSÚZÁS

Az evangélikus egyházközségnek a hétvégén szomorú eseményben volt része, hiszen a 12 éve itt szolgáló Fűke Szabolcs lelkész elbúcsúzott tőlük. 
Mi katolikusok is hiányolni fogjuk őt, hiszen nagyon jó a kapcsolat a két felekezet között, és Szabolcs tiszteletes sok szempontból a motorja volt az ökumenikus együttműködésnek. 
Átérezzük az evangélikus testvérek fájdalmát, hiszem nem olyan rég távozott tőlünk is József Atya. A változások azonban az élet velejárói, mi pedig bizakodva és a további aktív együttműködésre nyitottan várjuk az új lelkészt.   

PIKNIK

2017. július 23-án vasárnap kerítettünk sort az első egyházközségi piknikre a templom körüli parkban, melynek apropójául a Horváth-család búcsúztatása szolgált. 
Az első segítőkkel délután egy órakor kezdtük meg az előkészületeket: a gulyáshoz valók felaprítását, a sátor felállítását, a sörpadok és sörasztalok elrendezését. 
Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. Zivataros hétvége volt, de az eső csak a szomszéd településeket mosta meg, hozzánk csak néhány felhő és pár csepp eső jutott el, ami viszont kifejezetten jól jött a nagy meleg ellen. 
Folyamatosan érkeztek a résztvevők, gyűltek a sütemények, amikkel a gulyás elkészültéig bárki csillapíthatta éhségét, sőt néhány tálca zsíros kenyeret is készítettünk a biztonság kedvéért.
A gyerekek hamar feltalálták magukat. Felderítették a közeli nádast, fociztak, kártyáztak, kinek mihez volt kedve. A felnőttek is csoportokba rendeződve beszélgettek. Később Róbert Atya is csatlakozott hozzánk egy kis időre.
Összesen mintegy 60 fő gyűlt össze, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt. A gulyásleves után meglepetésképpen az egyik család főtt kukoricával kedveskedett a gyerekeknek. 
A csapat nagy része egészen sötétedésig kitartott. 
Sok helyről érkezett pozitív visszajelzés, az egyik kisfiú másnap még azt kérdezte az anyukájától, hogy "ugye lesz még ilyen?". Igen, mindenképp szeretnénk, ha ezzel egyfajta hagyomány teremtődne meg. 



































BÚCSÚZTATÓ

2017. július 23-a egyszerre tartogatott számunkra szomorúságot és örömöt. A vasárnap délelőtti szentmisén elbúcsúztattuk az egyik családot, akik a nyár végén sajnos elköltöznek tőlünk. Bár tudjuk, hogy a búcsú nem örökre szól, hiszen nem a világ végére költöznek, sokszor fogunk még találkozni, az igazi baráti kapcsolatokat pedig egy költözés nem rontja le, mégis fájó űrt hagynak maguk után, hiszen a közösségünk "kemény magjához" tartoztak szülők és gyerekek egyaránt. 

Barnabás felolvas
A három testvér ministrál
A délelőtti szentmisét értük ajánlottuk fel, a család tagjai mint mindig, most is aktív szerepet vállaltak a szertartás lebonyolításában: a felolvasásban, a ministrálásban. 

A szentmise végén felidéztük az elmúlt évek közös élményeit: a két kisebb gyermek keresztelőjét, a két nagyobb lány elsőáldozását, a közös munkálkodásokat, a karácsonyi pásztorjátékokat,  a közös éneklést-zenélést... a legemlékezetesebb pillanatokból egy fotómontázst is készítettünk, amit bekeretezve emlékül átadtunk a családnak, egy kis virág, édesség, és az új ház felavatására egy üveg pezsgő kíséretében.

A búcsúztató különítmény
Azt hiszem, tetszik az ajándék :)












Róbert Atya is elköszönt
Az ünneplést pedig mi más zárhatta volna, mint a Mustármag-kórus öröméneklése: "Kicsi vagyok én, mégse félek én..."


Délután aztán következett a nap vidámabb része, jött ugyanis a piknik, amiről részletes fényképes beszámoló a következő bejegyzésben látható. 

2017. július 17., hétfő

MEGHÍVÓ EGYHÁZKÖZSÉGI PIKNIKRE

2017. július 23-án, vasárnap délután a galgagutai Isteni Irgalmasság templom körüli parkos részen egyházközségi pikniket tartunk, melyre szeretettel várunk kicsiket és nagyokat egyaránt. 
A program bográcsozás, kötetlen beszélgetés, játék, gitározás, éneklés. 
A részvétel ingyenes, de aki hoz magával egy tányér süteményt, azt hálásan megköszönjük. :) 
A főzés előkészületei délután 1 órakor kezdődnek, melyre segítő kezeket is szeretettel várunk. A programhoz az egész délután folyamán szabadon lehet csatlakozni. 

2017. július 9., vasárnap

KITÖRT A NYÁR

Július van, teljes erővel tombol a nyár. Meg a nyári szünet. A templomból minden jóakarat és kora reggeli szellőztetés ellenére sem sikerül távol tartani a meleget, ami próbára teszi a szertartásokon részt vevők elszántságát. Sokan utaznak, nyaralnak. Ezekben a hetekben foghíjasabbak a sorok. Ministránsaink egyik része nagyszülőket látogat, másik részük táborozik, a harmadik a családdal nyaral. Így esett, hogy a mai szentmisén egy szem ministráns tartotta a frontot, nagyon talpraesetten.
A végén pedig a hírlevél osztogatásánál önkéntes segítség is akadt a felnőttek közül.














Útravalóul a nyári szünethez és a nyaralásokhoz, ezúttal az Országúti Ferences Templom hírleveléből kölcsönzünk néhány értékes gondolatot (forrás: http://orszagutiferencesek.hu/wp-content/uploads/2017/06/hh1813.pdf )


"Szabadság miatt nyitva
A húsvéti újjászületés, a feltámadásban való tavaszi örvendezés, majd Pünkösd ünnepe után most itt a nyár! Mintha a márciusi rügyfakadás óta nemcsak a természet, hanem lelkünk, s egész bensőnk is éledne, serkenne, növekedne, gyarapodna, hogy a megváltásban való tavaszi örvendezés érlelő napsugaraitól nyárra a szívünkben is gyümölcsök teremjenek.
A régi, paraszti életben a nyár eleje a termés betakarításának kezdete volt. A falvakban füleskosarakkal indultak, hogy leszedjék a cseresznyét, meggyet, málnát; s érett már a paradicsom, a borsó és a dinnye is. A jó termés egész nyáron friss és bőséges táplálék volt amellett, hogy a javát télire tették el. A jövendő jólét vagy ínség legfőbb záloga, a kenyérgabona aratása pedig köztudottan Péter-Pál napjával kezdődött. A régiek vigyáztak, hogy egyetlen szem se menjen veszendőbe. A „Ki mint vet, úgy arat” ősi mondása jól tükrözi, hogy a kor embere mennyire előrelátó volt. Tudta, hogy abból kell majd élnie, ami munkálkodása révén terem.
Vajon mennyire vagyunk gondos gazdák lelkünk kertjében? Megbecsülöm-e a magvacskákat, melyek csírázását oly nagy várakozással figyeltem korábban? Lehet, hogy koratavasszal, nagyböjtben szépen elvetettem a magokat bensőmben, és Húsvét fényénél örülni tudtam szívem virágzásának. Azonban most, hogy véget ér a húsvéti ünnepkör, és csendesen halad az évközi idő, van-e lelkesedésem gondozni ezeket a lelki növényeket? Hisz hiba lenne, ha otthagynám az egészet, mondván, hogy „nőnek azok maguktól is, majd visszajövök ősszel szüretelni”.
Jut-e időm, figyelmem arra, hogy a perzselő nyár idején is ápolgassam, öntözgessem, gyomlálgassam lelkemet? Ha kitikkadok, keresem-e az örökké éltető víz forrását? Tudok-e a lelki szárazságban fohászkodni, hogy az Úr üdítő esővel puhítsa meg lelkem talaját?
Miután június derekán kitör a vakáció, a hivatalokban kiadják a nyári szabadságokat, és az orvosi rendelők várótermei is lassan kiürülnek, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten is szabadságra ment... hogy három hónapra kiírt minket pihenőre, Ő pedig bezárkózik a templom hűvös falai közé...
Kedves Testvér! Mielőtt ilyesfélékre gondolnál, elegendő, ha 20 másodperces csendet tartasz magadban, és máris érezheted, hogy Ő ugyanúgy ott van Veled. Akkor is, ha a nyári szobafestés után a létra tetején állva karnist súrolsz, akkor is, ha az izzó aszfalton araszolsz az autóddal, akkor is, ha nyári fesztiválon szórakozol, vagy éppen a strandon olvasgatsz. Ő továbbra is szeretné, ha lelked kertjét együtt gondoznátok, hogy sok kalászt teremj, és sokféle gyümölcsöt hozz. Ehhez ráadásul nem is kell állandóan verejtékkel küzdened, hiszen bízhatsz abban, hogy Ő elvégzi a kertészkedést Benned, ha beengeded Őt szíved veteményesébe. Ahogyan a munkádban, Isten ugyanúgy a pihenésedben is partner. Sőt, Ő az, akivel a pihenés valódi kikapcsolódás, nemcsak unalmas vegetálás. A Szentírásban a kemény munka után Jézus feltöltődésre hívja apostolait: „»Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!« Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek.” (Mk 6,30-34) – számol be az evangélista.
Merj tehát kilépni a megszokott környezetből, és merd Istent megszólítani a nyári szünidőben is! Akár a Bükkben, akár Lengyelországban, akár Brazíliában nyaralsz, mindenütt felkeresheted Őt házában, s a világ ezer és ezer városában ünnepelheted Őt vasárnap. Egy-egy kisváros zegzugos utcáinak apró templomai előtt hétköznap se menj el közönyösen! Ő szabadság alatt is „nyitva tart”. Mindig vár Rád, hogy hálaadással elmondd neki, milyen jól telik a vakációd, vagy mi az, ami hiányzik, ami a szívedet nyomja éppen. Lehet, hogy épp ott és akkor kapsz iránymutatást régi bajaidra. Igen gyakori, hogy az embert a megszokottól távoli helyen éri hirtelen megvilágosodás...
Ne feledd: a pihenés nem kivételes jutalom vagy lehetőség, hanem kötelesség. Élvezetes kötelesség. Ahogyan az erőművek gépei is tönkremennének üzemszünet és karbantartás nélkül, úgy nekünk, embereknek is rekreációs időszakokra van szükségünk, hogy aztán „olajozottan” menjenek a dolgaink.
Hol, kivel és hogyan nyaralj? Előtte csupán kérdezd meg magadat, szeretteidet és a Mindenhatót, hogy most mire van szükségetek, és vedd észre a kínálkozó lehetőségeket! Legyen az Úr áldása a nyaradon, kedves testvér!"              /Pastyik Piusz/


2017. július 2., vasárnap

BÚCSÚ BERCELEN

Galgagutához hasonlóan a Berceli Egyházközség is jubileumot ünnepel az idén, bár ők némileg tekintélyesebb évszámmal büszkélkedhetnek: a Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus templom idén ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. 
A jubileumról június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén tartott búcsúi szentmise keretében emlékeztek meg a berceliek és a környékbeliek. Így természetesen Galgagutáról is érkezett egy kis csapat az ünnepi szentmisére, amit dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutatott be. 
Amint az bemutatkozó írásunkban is szerepel - http://irgalmassag.blogspot.hu/2010/03/bemutatkozas-kicsit-bovebben_26.html - a galgagutaiak 1983-ig Bercelre jártak át szentmisére. Tekintettel arra, hogy az autó régebben nem volt ennyire elterjedt, így sokan gyalog, kerékpárral vagy lovaskocsival tették meg a két falu közötti távolságot, vagyis akkortájt minden szentmisére menet felért egy zarándoklattal.
Ezen időszak előtt is tisztelegve a galgagutaiak fehér virágkosárral köszöntötték a berceli templomot, ami díszhelyre, az oltár elé került. 
A szentmise ünnepélyes körmenettel zárult, majd pedig a templom előtti téren egy kis agapé várta a megjelenteket, melyhez néhány tálca süteménnyel mi is hozzájárultunk.
A csapat egy része megérkezett
A templom belülről
 

Dr. Varga Lajos püspök igét hirdet

A vendégatyák és Robi akolitus közös szolgálata


Galgagutaiak a hívek között

Galgagutaiak részvétele a szentmisén

Körmenet

Lobogóvivők között is vannak a gutai közösség tagjai közül

Körmenet

Agapé


Agapé