2023. április 25., kedd

NAGYBÖJTI ÉS HÚSVÉTI KÖRKÉP

Az elmúlt hetekben-hónapokban az egyházi év egy igen fontos szakaszán vagyunk túl: hamvazószerdával kezdődően a nagyböjti időszakban Jézus szenvedésére összpontosítottunk, majd húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeltük. A húsvéti ünnepkör egyházközségünkben szorosan összekapcsolódik a templombúcsú ünnepével, mivel húsvét nyolcadának vége, Fehérvasárnap egyben az Isteni Irgalmasság ünnepe is. 

Róbert atya az elmúlt évekhez hasonlóan idén is összeállított egy nagyböjti útravalót, ami a nagyböjt minden napjára tartalmazott lelki tartalmat, imaszándékot, ötletet a böjtölésre és a jócselekedetek gyakorlására. 

A nagyböjt és húsvét mélyebb átélését idén is számos jelkép segítette. Közülük elsőként hamvazószerdán - illetve nálunk nagyböjt első vasárnapján - a hamvazás hívott fel minket a bűnbánatra és a megtérésre. 

A nagyböjt liturgikus színe a lila: ez jelenik meg az oltárterítőn és a miseruhán egyaránt. A virágdíszítés helyébe lépő tövisek is a szenvedésre emlékeztettek. Feketevasárnap - vagyis virágvasárnap előtt egy héttel - pedig a keresztekre is lila lepel került.

Központi eleme volt a nagyböjtünknek a keresztút-járás, melynek során Jézus útjának főbb állomásait elmélkedhettük végig Pilátus udvarától a Golgotáig. A vasárnapi szentmisék előtt közösen végeztük a keresztutat, a Szent Márton imacsoport tagjainak vezetésével. A keresztút-járásba a gyerekek is bekapcsolódtak: március 12-én a Mustármag csoport kicsi és nagy tagjai a gyermekek keresztútját végezték el a vasárnapi mise előtt. A Szent Márton imacsoport a nagyböjti időszakban a hétfői imaórák keretében végezte a keresztutat, március 13-án közelgő nemzeti ünnepünk alkalmából a keresztutat hazánkért ajánlották fel.  

Az elmúlt évekhez hasonlóan a legkisebbek számára idén is a "szöghúzás" nyújtotta a nagyböjtbe való bekapcsolódás egyik lehetőségét: minden vasárnap a szentmise végén lelkesen húztak ki egy-egy szöget a keresztből, ezzel is enyhítve kissé Jézus szenvedésein.


Szintén a legkisebbeknek szólt az idei nagyböjt egyik újítása: nyomtatott kis virágokat színezhettek ki otthon, minden jócselekedet után egy-egy szirmot. A kész virágokat pedig a szentmisében a felajánlás alatt segítő anyai kezek közreműködésével feltűzhették a töviskoszorúra. A szorgos kisgyermekek által új értelmet nyert a virágvasárnap is, addigra ugyanis az oltáron fekvő töviskoszorú teljesen virágba borult.

A nagyböjti vasárnapokon az idei két elsőáldozó- és az egyetlen bérmálkozójelöltünk bemutatására is sor került. 

Virágvasárnaptól nagyszombatig Czombos József atya vezette a szertartásokat. Virágvasárnap a templom előtti téren barkaszenteléssel kezdődött a szentmise, és Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére - pálmaágak helyett - barkával a kézben vonultunk be közösen a templomba.

A Passiót idén is a püspökhatvani Pro Musica vegyeskórus tolmácsolásában hallhattuk, akiknek ezúton is hálásan köszönjük szolgálatukat.

Nagycsütörtökön az Utolsó Vacsorára emlékeztünk. A szentmisében egy időre elbúcsúztattuk az öröm hangjait: a harangokat, csengőket és az orgonát. Nagycsütörtök fontos szimbolikus cselekedete a szentmise végi oltárfosztás, mely Jézus elfogatására és szenvedésére emlékeztet. A szentmisét követően imaórában virrasztottunk az érettünk vérrel verejtékező, lelki gyötrelmeket átélő Jézussal.

Nem volt kegyes hozzánk az időjárás a nagyhét során: eső, hó és hideg kísérte a szertartásainkat.
Nagypénteken reggel nagy pelyhekben, sűrűn esett a hó. Szerencsére havat takarítani nem kellett, a délutáni szertartásra már nyoma sem volt a hóesésnek.

A nagypénteki szertartásban Jézus szenvedésére és kereszthalálára összpontosítottuk figyelmünket:  a Passiót ezúttal az egyházközség tagjai olvasták fel nagy átéléssel, majd rövid prédikációt követően hódolatunkat fejeztük ki Krisztus keresztje előtt. Nagypénteken a régi hagyományok szerint elkészítettük a szentsírt, mely mellett a szertartást követően imaóra keretében Jézus kereszten mondott hét szaváról elmélkedtünk.

Nagyszombat estéjén a vigíliai szentmisét kissé beárnyékolta az egész napos eső. A tűzszentelést a templom előtti fedett részen szerencsére meg tudtuk tartani, azonban a feltámadási körmenetet sajnos elmosta az eső, így a feltámadási szentmisét követően csak egy rövid szentségimádásra került sor. 



Hála Istennek a nagyheti és húsvéti alkalmak mindegyikén megtelt a templom, a testvérek pedig szívesen kapcsolódtak be a szertartásokba akár felolvasás, akár egyéb szolgálatok elvégzése útján.  A vigíliai szentmise keretében az öröm hangjainak visszahívásában mintegy 20 kisgyermek vett részt a kis csengők segítségével.

A feltámadásra emlékeztet a húsvéti időszakban az oltár mellett elhelyezett Húsvéti gyertya, a Feltámadt Krisztust ábrázoló szobor és az üres sziklasír. 
Húsvétvasárnap az ünnepi szentmise keretében Róbert atya megszentelte a magunkkal hozott húsvéti ételeket: kalácsot, sonkát, tojást. 

Húsvét második vasárnapján ünnepeljük templomunk búcsúját. Az ünnepi szentmisét Róbert atya és József atya közösen mutatták be. 

2023. április 24., hétfő

MISEREND VÁLTOZÁS!!!!


Felhívjuk a figyelmet, hogy templomunkban

2023. április 30-án, vasárnap délelőtt

NEM LESZ szentmise!!!

Ezen a napon este 19 órakor igeliturgiát tartunk.


2023. május 1-jén, hétfőn 10 óra 30 perckor kezdődik a szentmise

Ferenc pápa Magyarországi látogatása 

2023. április 30-án a szentmise Budapesten, a Kossuth téren 9 óra 30 perckor kezdődik

2023. április 16., vasárnap

AZ ISTENI IRGALMASSÁG TISZTELETE

1. Az Irgalmas Jézus képének tisztelete 

2. Az Irgalmasság ünnepe: az Isteni Irgalmasság vasárnapja, azaz Húsvét 2. vasárnapja

3. Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére

4. Az Irgalmasság órája: 

"Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára." 

5. Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése

2023. április 6., csütörtök

NAGYPÉNTEK



Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: ,,Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.
Durva, nehéz... Ne faragj rajt’ sokat.
Sürgős.’’ És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.
,,Édesapám, milyen két furcsa fa.
Mi lesz belőle?’’ ,,Eriggy Salomé,
ne is kérdezd!’’ - döbben föl az apa.
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
Milyen jó volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt az a pillanat!

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator lázadó,
nyomorult emberteste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot szelíd Názáreti,
mint őneki.

A kis Salomé sírva jő megint:
,,Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül.’’
Ámon, az ács, verejtéket törül.
És két pribék cipeli már tova.
,,Hova, emberek? Csak azt, hogy hova,
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást mindennap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!’’

,,Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?’’ - ,,Jaj! emlékezem.’’

,,Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon.’’
Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog
szünettelen: "Nem adom. Nem adom."
,,Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács.’’
,,Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!’’
"Elég volt Ámon, vedd a pénzedet!"

Kavargó, lármás gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
,,Ni, hogy’ vérzik! Ni, már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!’’
Ki hederítne rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
,,Nem az övé! Az enyém, az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!’’

Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét... hiszen az övé volt...
ő ácsolta... Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt,
Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek; sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó,
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ő mitse sejt. ,,Édesapám,
álmomba’ láttam ám édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt
mint amikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, úgy-e gyönyörű álom?’’

Ámon sötét szeme látóra tágul:
,,Királyi széket... faragtam neki...
És uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfábul...
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen lányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!’’

/Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács/



NAGYCSÜTÖRTÖK


"A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.
 
Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

 
Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.
 
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!"

/Dsida Jenő: Nagycsütörtökön/