Idén is szép számú résztvevővel került lebonyolításra a hagyományos szeptember közepi Mária-úti zarándoklat. Az időjárás is nagyon kegyes volt a gyaloglókhoz. Sokan elejétől a végéig kitartottak, de voltak olyanok is, akik egy-egy szakasz erejéig csatlakoztak be.
Mivel galgagutai résztvevője is volt a zarándoklatnak, így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy első kézből származó információkkal szolgálhatunk az eseményről: Seress-Kiss Mária a pénteki napon, a Buják-Nézsa távon csatlakozott a zarándokcsoporthoz, mely szakaszon idén is Czombos József Atya vezette a gyaloglókat lelki és fizikai értelemben egyaránt.
Marika nénit a zarándoklatot követő vasárnap kérdeztük a még friss emlékekről: a nap menetrendjéről, a gyaloglás nehézségeiről és a legszemélyesebb élményeiről.
Arra a kérdésre, hogy hogyan is zajlott a pénteki nap, az alábbiakat mesélte el:
Reggel 6 órakor volt a találkozó Bujákon, és 7 órakor szentmisével indult a nap a gyönyörű szép bujáki templomban. Onnan indult a gyalogtúra, melynek első állomása Bér volt, ahol az evangélikus templomnál fogadták a zarándokokat. Bérről folytatódott az út Bercelre, ahol már a falu szélén, az úgynevezett Fehér-keresztnél küldöttség várta a zarándokcsoportot: népviseletbe öltözött asszonyokkal, verset mondó iskolásokkal.
Útjuk során mindenhol szívesen fogadták és megvendégelték őket. Bercelen került sor az ebédre. Ebéd után ellátogattak a falu határában álló kis kápolnához és a Mária-szoborhoz, az odavezető Keresztút stációit végigimádkozták József Atya vezetésével.
Bercelről Galgagutára vezetett tovább az út, ahol az Isteni Irgalmasság templom haragjának szava és egy kisebb fogadóbizottság várta a zarándokokat, frissítőkkel, süteményekkel. Egy kis közös ima és rövid pihenő után ismét útra keltek, Nógrádsáp irányába. Itt a Lourdesi Barlangnál imádkoztak a csoport minden tagjának azért a szándékáért, amire ezt a zarándoklatot felajánlotta. Nógrádsápon finom kacsazsíros kenyérrel uzsonnáztatták meg a kissé már fáradó gyaloglókat.
Az út utolsó szakasza Nézsára vezetett. A falu szélén ismét küldöttség várta a csoportot, élén a polgármesterrel, akik lobogókkal kísérték be őket a faluba. A nézsai templomban szentmisével zárult a nap, majd pedig a zarándokok vacsorát és szállást is kaptak.
Arra a kérdésre, hogy hogyan telt a két falu közötti út, hogy bírták a gyaloglást, a következőket válaszolta:
Két énekeskönyvet kaptak induláskor, és menet közben vagy ezekből énekeltek, vagy pedig a rózsafüzért imádkozták. Jól bírták a gyaloglást, nem volt szükség külön pihenők beiktatására, ha valaki kezdett fáradni, akkor lassítottak kicsit a tempón. Keletkeztek persze vízhólyagok bőven, de a fájdalmat igazából csak este, lefekvéskor érezte.
Legszemélyesebb élményéről kérdezve, azt elevenítette fel, amikor József Atya odament a kereszttel a házak kapujában álló idős nénikhez, illetve a berceli Rózsák Völgye Szociális Otthon kapujánál várakozó gondozottakhoz és ápolókhoz, és megáldotta őket.
Arra a kérdésre pedig, hogy tervezi-e jövőre is, hogy részt vesz a zarándoklaton, ezt felelte:
"Ha Isten segít, akkor mindenképp, és másokat is biztatni fogok. Csak be kell szerezni egy jó túracipőt, túrabotot. Igazság szerint ma még talán nem, de holnap már újra elindulnék."
 |
| Fogadóbizottság |
 |
| Érkeznek már |
 |
| Egyre közelebb |
 |
| Marika néni a kereszttel |
 |
| Célegyenesben |
 |
| Megpihenés |
 |
| Frissítők |
 |
| Beszélgetés |
 |
| Áldás indulás előtt |
 |
| Indulás |
 |
| Újra az úton |
 |
| Jövőre újra találkozunk! |
