2024. január 20., szombat

ÖKUMENIKUS IMAHÉT

  

„Szeresd Uradat, Istenedet…felebarátodat pedig, mint saját magadat”
(Lk 10,27)

GALGAGUTA
2024. január 28 – február 4.

IMAHÉT
A Krisztus hívők egységéért

Január 28. vasárnap - Evangélikus gyülekezeti terem
            igehirdető: Thuránszky István ev. lelkész

Január 29. hétfő - Evangélikus gyülekezeti terem
            igehirdető: Szakács Tamás ev. lelkész

Január 30. kedd - Evangélikus gyülekezeti terem
            igehirdető: Hulitka Róbert rk. plébános

Január 31. szerda - Evangélikus gyülekezeti terem
            igehirdető: Meláth Attila baptista lelkipásztor

Február 1. csütörtök - Római katolikus templom
             igehirdető: Czombos József nyugalmazott rk. plébános

Február 4. vasárnap - Római katolikus templom
             igehirdető: Hulitka Róbert rk. plébános
                                Szakács Tamás ev. lelkész

Az imaheti alkalmak 18 órakor kezdődnek.

ÜNNEPI KÖRKÉP


Bár még javában tart a tél, az egyházi év első - és az egyik legszebb - szakasza már lezárult, ami az adventi és karácsonyi időszakot foglalta magába. Húsvét titkának ünneplése után a legfontosabbnak tartja az Egyház, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első bemutatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban, melyre az előkészületet az adventi idő jelenti. 

Az egyházi év kezdőnapja advent első vasárnapja, ezzel a nappal kezdődik a karácsonyi ünnepkör adventi időszaka és tart december 24. estig. Az advent jelentése: úrjövet. Egyrészt a karácsonyi ünnepekre való előkészület ideje ez, amikor Isten Fiának az emberekhez való első eljövetelére emlékezünk. Másrészt ez a visszaemlékezés ráirányítja figyelmünket Krisztus második eljövetelének várására. A várakozás, a készenlét lelkületét számos szimbólum és liturgikus elem jelzi. Advent liturgikus színe a lila, melyet advent 3. vasárnapján - az öröm vasárnapján - a rózsaszín váltott fel. Az adventi időszakhoz kötődik a hajnali, ún. rorate szentmise is, melyre templomunkban is sor került. 

Az advent talán legkülönlegesebb szimbóluma az adventi koszorú, melynek formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld fenyőágak a reményt, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét jelképezik. Advent első vasárnapján a templomi nagy koszorút körülvették a családok adventi koszorúi, melyeket Róbert atya megáldott.


Az adventi koszorú gyertyáit hétről-hétre a szentmisék elején rövid verses-énekes szertartás keretében gyújtottuk meg a Mustármag csoport közreműködésével. 

Advent finisében immár hagyományosnak mondható módon a Szent Márton imacsoport tagjai a szállást kereső Szent Család kilencedet végezték templomunkban.


Advent utolsó napjaiban - az elmúlt évekhez hasonlóan - idén is megérkezett templomunkba a betlehemi láng, melyet kisebb-nagyobb mécsesekben otthonainkba is magunkkal vihettünk.


Urunk születésnapjának gyakorlatilag négy különböző szentmiséje van: december 24-én este az ún. vigília mise, majd karácsony éjjelén az éjféli mise, 25-én reggel a pásztorok miséje, nappal pedig az ünnepi szentmise. Karácsony sokféle szentmiséje kimutatja az Egyház mérhetetlen örömét a Megváltó születése kapcsán – ez az öröm mutatkozik meg már abban is, hogy rögtön az ünnep első percében, éjfélkor szentmisét mutatnak be. 
Templomunkban december 24-én este vigíliai szentmisét tartottunk, előtte pedig a Mustármag csoport kicsi és nagy tagjainak közös műsora segítette az ünnepre való ráhangolódást. Az oltár elé kihelyezett jászolra a szentmise alatt a gyermekek saját készítésű díszeiket akasztották ki ajándékul a kis Jézusnak.
A karácsonyfa mellett a karácsonyhoz kapcsolódó szép hagyomány, hogy a templomokban és otthonainkban egyaránt betlehemet állítunk. 

Urunk születésének ünneplése nyolc napon keresztül tart, ezért a január 1-ig - vagyis Szűz Máriának, Isten szent Anyjának főünnepéig - tartó napokat „karácsony nyolcadának” nevezzük. Ez idő alatt december 26-án Szent István első vértanút, 27-én Szent János apostolt és evangélistát, 28-án az Aprószenteket ünnepeljük. 

Szent János napján Róbert atya a szentmise keretében megáldotta a hívek által hozott bort. Egy legenda szerint Aristodemus pogány főpap mondta azt Szent Jánosnak, hogy akkor hisz Krisztusban, ha kiissza a méreggel teli boros kehely tartalmát. A mérget két gonosztevővel is megitatták, akik azonnal meghaltak. János a bor megáldása után megitta a bort és életben maradt. Köpenyét a két halottra terítette, és azok feltámadtak. A pogányok ezután már hittek és megkeresztelkedtek.



A nyolcad alatti vasárnap a Szent Család ünnepe. Ez idén december 31-ére esett, így a ezen a vasárnapon a délelőtti szentmise keretében sor került egyrészt a családok megáldására, másrészt pedig hálát adtunk az elmúlt naptári évért. 

Karácsony nyolcadát követően január 6-án Urunk megjelenését ünnepeltük. Szokás ezt a napot Vízkeresztnek is nevezni, régebben ugyanis ekkor ünnepelték Jézus Krisztus megkeresztelkedését. Ezért is szentelnek vizet ezen a napon a szentmisében. Régi hagyomány Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódóan a házmegáldás, melynek során az ajtó fölé kerül a „20 + C + M + B + 24” megjelölés. A betűk az évszám első és második tagja között jelenthetik a „Christus mansionem benedicat” (Krisztus áldja meg a házat) imádságot, de szokás a három betűt a három napkeleti bölcs neveként is emlegetni: Gáspár (Caspar), Menyhért, Boldizsár. 





A Vízkeresztet követő vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe. Ezzel a nappal lezárult a karácsonyi ünnepkör és a karácsonyi idő. Az ünnepet követő hét már az évközi idő első hetének számít.

Forrás: 
https://www.martinus.hu/lelkiseg/liturgia/5047/az-egyhazi-ev-az-adventi-ido
https://www.martinus.hu/lelkiseg/liturgia/5048/az-egyhazi-ev-a-karacsonyi-ido

2024. január 6., szombat

VÍZKERESZT

 

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,
Mint egy fehérlő, csendes álom,
Úgy vonult el a komoly karaván.
És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron
Feküdt el lábaik alatt.

Méltóságos sora a száz tevének
A harmaton halkan haladt.
És mintha fehér árnyak lengenének,
Úgy vonult végig a fehér sereg
A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
S a városon, ahol az emberek
Nem virrasztottak és nem énekeltek.
S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen
Életre éledt vágya Napkeletnek
Az ezredéves éjszakán.
Ama csillag után.

(Sík Sándor: A napkeleti bölcsek)