A mai napon - az Isteni Irgalmasság vasárnapján - ünnepeljük templomunk búcsúját. Rendhagyó ünneplés ez, mivel nem tudunk személyesen részt venni a búcsúi szentmisén.
Az erre a napra rendelt szentlecke fent idézett mondata legyen a mai napunk mottója, hiszen fáj a szívünk a jelenlegi helyzet miatt, mégis hatalmas ajándék, hogy ma a galgagutai templomból került sor a vasárnapi szentmise közvetítésére. (A szentmise itt tekinthető meg: https://www.facebook.com/ertekkereso/videos/549152712458598/ )
Istennek hála, számos televíziós és online közvetítés közül válogathatunk, és az elmúlt hetekben legtöbbünknek már ki is alakult a saját "karantén-miserendje". Mégis jól esett innen a távolból újra látni az ismerős falakat, a napkereszt megnyugtató színeit, még ha néha akadozott is a közvetítés. Tudom, hogy ma nagyon sokan voltunk az Isteni Irgalmasság templomban. Olyan sokan, hogy életnagyságban talán el sem fértünk volna.
Valamivel több mint 13 éves fennállása óta számos felemelő pillanatnak voltunk tanúi e templom falai között és azon kívül: esküvők, keresztelők szép számmal, aranylakodalom, aranymise, televíziós és rádiós közvetítések, zarándoklatok, egyházközségi piknik.. hogy csak néhányat említsek.
Voltak persze néha nehéz pillanataink is, elsősorban mikor búcsút kellett vennünk közösségünk egyik-másik tagjától. Különösen nehéz volt a búcsú József atyától, még akkor is, ha tudtuk, átmeneti időre szól. Okozott kellemetlen meglepetést a téli fagy, de többször környékezte tűzvész is a templomunkat. Isten irgalma azonban megőrizte az épületet és a hozzá tartozó közösséget.
Most, amikor egy eddig nem látott helyzettel kell szembenéznünk, ismét Isten irgalmas szeretetére hagyatkozunk, hogy mielőbb, megerősödve térhessünk vissza a "régi kerékvágásba".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése