2010. május 2., vasárnap

DUNÁNTÚLI ZARÁNDOKLAT

Április 24-én a berceli, vanyarci, nógrádkövesdi, becskei, szécsénkei és galgagutai egyházközségek szervezésében egynapos dunántúli zarándoklaton vettünk részt. Nem ez volt az első közös kirándulásunk, hiszen tavaly a Zebegény-Márianosztra-(és Szlovákián keresztül)-Esztergom útvonalat jártuk végig, de korábban meglátogattuk már Gödöllőt és Makkosmáriát is.

A viszonylag hosszú utazás miatt elég korán, úgy 5 óra körül el kellett indulnunk az autóbusszal, hogy minél több program beleférjen a napunkba. Az első úticélunk Székesfehérvár volt, ahol legelőször a Prohászka-emléktemplomot látogattuk meg, és leróttuk tiszteletünket Prohászka Ottokár püspök sírjánál a templomon belül, valamint Kaszap István végső nyughelyénél, a templom udvarán. E két jeles székesfehérvári személyiség életével már korábban, az odafelé vezető úton részletesen megismerkedtünk.

A Prohászka-emléktemplom főoltára (Jézus, a Jó Pásztor)


A következő állomásunk a Szent István székesegyház volt, majd pedig elsétáltunk a közeli Romkertbe, amely a még Szent István király által alapított első székesfehérvári bazilika alapköveit és az Árpád-kori királysírokat, valamint Szent István szarkofágját őrzi.

Czombos József Atya a Romkertben


Székesfehérvártól búcsút véve folytattuk utunkat a "Királynék városába", Veszprémbe. A parkolótól egy kiadós sétával jutottunk fel a várba, de közben kárpótolt minket a gyönyörű kilátás.

Végre felértünk a Várkapuhoz!

Körbenéztünk a Vár főterén, a Szentháromság téren, és megemlékeztünk első királynénkról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről, akiknek élete összefonódott Veszprém történetével. Ezt követően betértünk a Szent Mihály székesegyházba, ahol egy nagyon kedves hölgy számos, az útikönyvekben egyébként fel nem lelhető történettel és információval ajándékozott meg bennünket a templommal és a várossal kapcsolatban.
A templom mögött, a tér végénél magasodó István és Gizella szobrok mellől lepillantva ismét gyönyörködhettünk a város és a környék látványában, megpillanthattunk olyan helyi nevezetességeket, mint a Margit-romok, a Szent Benedek-hegy és a Szent István Völgyhíd.

Veszprémet elhagyva következett kirándulásunk legizgalmasabb szakasza. Az újabb úticélunk Devecser volt, ez a település az egyik csomópontja annak a - Jézus életútját végigkövető - zarándokútvonalnak, melyet röviden Jézus-ösvényként emlegetnek. Devecserben a Plébános Atya személyesen fogadott minket, és elkalauzolt először is a Názáreti Házhoz, amely Jézus első éveinek színhelyét mutatja be.
A következő település Borszörcsök volt, ahol a Kálváriadombon felállított, faragott stációk segítségével röviden, csendben végigelmélkedtük a keresztutat, majd pedig autóbuszunkat a Somló-hegy lábánál hagyva gyalogosan nekivágtunk az Öröm Útjának. Négy állomás - faragott szoborcsoportok formájában - örökíti itt meg a feltámadt Jézus találkozásait: Mária Magdolnával, az emmauszi tanítványokkal, Tamással és Péterrel.

Jézus és Péter az Öröm Útján

Ezt követően folytattuk a túrát, fel a Somló-hegy tetejére. Nem volt könnyű szakasz, itt-ott meredekebbé is vált az út, de végül mindenki, akinek az egészsége engedte, feljutott a hegytetőre, ahol egy hatalmas, korpusz nélküli kereszt hirdeti a feltámadást. A visszaút előtt a kereszt tövében, Szent István király szobra mellett megpihentünk, és élveztük a csodás kilátást.

Túra a Somló-hegyen


Csoportkép a kereszt tövében


Visszaúton Kolontár faluban vetettünk még egy pillantást a Születés Barlangjára, és Mária kútjából is merítettünk friss forrásvizet, majd pedig a Devecserben elfogyasztott finom vacsora után hazaindultunk.
Sajnos nem volt elég az idő arra, hogy a Jézus-ösvényt teljes egészében végigjárjuk, de talán egyszer még adódik rá alkalom. A zarándoklattal egybekötött kirándulásunk mindenesetre nagyon jól sikerült, és örülök, hogy ismét sikerült felfedeznünk hazánknak egy általunk eddig kevéssé ismert szeletét.

Nincsenek megjegyzések: