BÚCSÚZTATÓ

2017. július 23-a egyszerre tartogatott számunkra szomorúságot és örömöt. A vasárnap délelőtti szentmisén elbúcsúztattuk az egyik családot, akik a nyár végén sajnos elköltöznek tőlünk. Bár tudjuk, hogy a búcsú nem örökre szól, hiszen nem a világ végére költöznek, sokszor fogunk még találkozni, az igazi baráti kapcsolatokat pedig egy költözés nem rontja le, mégis fájó űrt hagynak maguk után, hiszen a közösségünk "kemény magjához" tartoztak szülők és gyerekek egyaránt. 

Barnabás felolvas

A három testvér ministrál

A délelőtti szentmisét értük ajánlottuk fel, a család tagjai mint mindig, most is aktív szerepet vállaltak a szertartás lebonyolításában: a felolvasásban, a ministrálásban. 

A szentmise végén felidéztük az elmúlt évek közös élményeit: a két kisebb gyermek keresztelőjét, a két nagyobb lány elsőáldozását, a közös munkálkodásokat, a karácsonyi pásztorjátékokat,  a közös éneklést-zenélést... a legemlékezetesebb pillanatokból egy fotómontázst is készítettünk, amit bekeretezve emlékül átadtunk a családnak, egy kis virág, édesség, és az új ház felavatására egy üveg pezsgő kíséretében.

A búcsúztató különítmény

Azt hiszem, tetszik az ajándék :)

Róbert Atya is elköszönt

Az ünneplést pedig mi más zárhatta volna, mint a Mustármag-kórus öröméneklése: "Kicsi vagyok én, mégse félek én..."

Délután aztán következett a nap vidámabb része, jött ugyanis a piknik, amiről részletes fényképes beszámoló a következő bejegyzésben látható.