Július van, teljes erővel tombol a nyár. Meg a nyári szünet. A templomból minden jóakarat és kora reggeli szellőztetés ellenére sem sikerül távol tartani a meleget, ami próbára teszi a szertartásokon részt vevők elszántságát. Sokan utaznak, nyaralnak. Ezekben a hetekben foghíjasabbak a sorok. Ministránsaink egyik része nagyszülőket látogat, másik részük táborozik, a harmadik a családdal nyaral. Így esett, hogy a mai szentmisén egy szem ministráns tartotta a frontot, nagyon talpraesetten.
A végén pedig a hírlevél osztogatásánál önkéntes segítség is akadt a felnőttek közül.
"Szabadság
miatt nyitva
A
húsvéti újjászületés, a feltámadásban való tavaszi örvendezés, majd Pünkösd
ünnepe után most itt a nyár! Mintha a márciusi rügyfakadás óta nemcsak a
természet, hanem lelkünk, s egész bensőnk is éledne, serkenne, növekedne,
gyarapodna, hogy a megváltásban való tavaszi örvendezés érlelő napsugaraitól
nyárra a szívünkben is gyümölcsök teremjenek.
A
régi, paraszti életben a nyár eleje a termés betakarításának kezdete volt. A
falvakban füleskosarakkal indultak, hogy leszedjék a cseresznyét, meggyet,
málnát; s érett már a paradicsom, a borsó és a dinnye is. A jó termés egész nyáron
friss és bőséges táplálék volt amellett, hogy a javát télire tették el. A jövendő
jólét vagy ínség legfőbb záloga, a kenyérgabona aratása pedig köztudottan
Péter-Pál napjával kezdődött. A régiek vigyáztak, hogy egyetlen szem se menjen
veszendőbe. A „Ki mint vet, úgy arat” ősi mondása jól tükrözi, hogy a kor
embere mennyire előrelátó volt. Tudta, hogy abból kell majd élnie, ami
munkálkodása révén terem.
Vajon
mennyire vagyunk gondos gazdák lelkünk kertjében? Megbecsülöm-e a magvacskákat,
melyek csírázását oly nagy várakozással figyeltem korábban? Lehet, hogy
koratavasszal, nagyböjtben szépen elvetettem a magokat bensőmben, és Húsvét
fényénél örülni tudtam szívem virágzásának. Azonban most, hogy véget ér a
húsvéti ünnepkör, és csendesen halad az évközi idő, van-e lelkesedésem gondozni
ezeket a lelki növényeket? Hisz hiba lenne, ha otthagynám az egészet, mondván,
hogy „nőnek azok maguktól is, majd visszajövök ősszel szüretelni”.
Jut-e
időm, figyelmem arra, hogy a perzselő nyár idején is ápolgassam, öntözgessem,
gyomlálgassam lelkemet? Ha kitikkadok, keresem-e az örökké éltető víz forrását?
Tudok-e a lelki szárazságban fohászkodni, hogy az Úr üdítő esővel puhítsa meg
lelkem talaját?
Miután
június derekán kitör a vakáció, a hivatalokban kiadják a nyári szabadságokat,
és az orvosi rendelők várótermei is lassan kiürülnek, hajlamosak vagyunk azt
hinni, hogy Isten is szabadságra ment... hogy három hónapra kiírt minket
pihenőre, Ő pedig bezárkózik a templom hűvös falai közé...
Kedves
Testvér! Mielőtt ilyesfélékre gondolnál, elegendő, ha 20 másodperces csendet
tartasz magadban, és máris érezheted, hogy Ő ugyanúgy ott van Veled. Akkor is,
ha a nyári szobafestés után a létra tetején állva karnist súrolsz, akkor is, ha
az izzó aszfalton araszolsz az autóddal, akkor is, ha nyári fesztiválon
szórakozol, vagy éppen a strandon olvasgatsz. Ő továbbra is szeretné, ha lelked
kertjét együtt gondoznátok, hogy sok kalászt teremj, és sokféle gyümölcsöt
hozz. Ehhez ráadásul nem is kell állandóan verejtékkel küzdened, hiszen
bízhatsz abban, hogy Ő elvégzi a kertészkedést Benned, ha beengeded Őt szíved
veteményesébe. Ahogyan a munkádban, Isten ugyanúgy a pihenésedben is partner.
Sőt, Ő az, akivel a pihenés valódi kikapcsolódás, nemcsak unalmas vegetálás. A
Szentírásban a kemény munka után Jézus feltöltődésre hívja apostolait:
„»Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!« Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy
magukban legyenek.” (Mk 6,30-34) – számol be az evangélista.
Merj
tehát kilépni a megszokott környezetből, és merd Istent megszólítani a nyári
szünidőben is! Akár a Bükkben, akár Lengyelországban, akár Brazíliában
nyaralsz, mindenütt felkeresheted Őt házában, s a világ ezer és ezer városában
ünnepelheted Őt vasárnap. Egy-egy kisváros zegzugos utcáinak apró templomai
előtt hétköznap se menj el közönyösen! Ő szabadság alatt is „nyitva tart”.
Mindig vár Rád, hogy hálaadással elmondd neki, milyen jól telik a vakációd, vagy
mi az, ami hiányzik, ami a szívedet nyomja éppen. Lehet, hogy épp ott és akkor
kapsz iránymutatást régi bajaidra. Igen gyakori, hogy az embert a megszokottól
távoli helyen éri hirtelen megvilágosodás...
Ne
feledd: a pihenés nem kivételes jutalom vagy lehetőség, hanem kötelesség.
Élvezetes kötelesség. Ahogyan az erőművek gépei is tönkremennének üzemszünet és
karbantartás nélkül, úgy nekünk, embereknek is rekreációs időszakokra van
szükségünk, hogy aztán „olajozottan” menjenek a dolgaink.
Hol, kivel és hogyan nyaralj? Előtte
csupán kérdezd meg magadat, szeretteidet és a Mindenhatót, hogy most mire van
szükségetek, és vedd észre a kínálkozó lehetőségeket! Legyen az Úr áldása a
nyaradon, kedves testvér!" /Pastyik Piusz/
