Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Pálmaágak helyett nálunk a barka játszik központi szerepet a szertartásban, ahol felelevenítjük ezt az ünnepélyes bevonulást.
A templomunk parkjában lévő tekintélyes bokor évről évre biztosítja számunkra a virágvasárnapi barkát, méghozzá nem csak a galgagutaiak számára, hiszen évek óta a Berceli Egyházközséget is mi látjuk el barkával.
Vannak persze kalandos történetek a "barkaszürethez" kapcsolódóan. Olyan évben, amikor korán beköszönt a jó idő, vagy a Húsvét a szokásosnál későbbi dátumra esik, bizony megesik, hogy a barka hetekkel korábban kivirágzik. Ilyenkor rettentően kell rá vigyázni, nehogy tönkremenjenek a gyönyörű gallyak. A levágott kötegeket hűvös pincében őrizgetve próbáljuk őket minél jobb állapotban megtartani a virágvasárnapi barkás körmenetre.
Az idei évben azonban minden úgy ment, ahogy az a "nagy könyvben" meg van írva: a barkánk rügyei közvetlenül az ünnep előtti héten pattantak ki.
A levágott gallyakat bekötegelve rögtön át is vittük a berceli templomba. Mivel a beosztás úgy alakult, hogy Virágvasárnap Galgagután Szandai Robi akolitus teljesített szolgálatot, így Róbert Atya Bercelen a virágvasárnapi reggeli szentmise keretében egyúttal a galgagutai barkaköteget is megáldotta.
A virágvasárnapi ünnepi igeliturgiánk barkás körmenettel indult: a hívek a szentelt barkát kézben tartva gyülekeztek a templom előtti téren, ahol felolvastuk a jeruzsálemi bevonulásról szóló evangéliumi szakaszt, majd pedig énekelve vonultunk be a templomba.
A liturgiában ezen a napon Jézus szenvedésére is emlékezünk, ezért a szokásos módon, dramatizálva olvasták fel a Felolvasó-csoport tagjai a Passiót Szent Márk olvasatában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése