NAGYPÉNTEK

Megy a Jézus a Kálváriára,

Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét,
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi Anyánk is!

/Sík Sándor/

A tabernákulum üres, az oltár csupasz. Soha máskor nem látjuk így, csak Nagypénteken. A harangok és csengők némák, az orgona sem szól.

Tegnap, Nagycsütörtökön a harangok Rómába mentek, az Oltáriszentséget átvittük a mellékoltárban lévő őrzési helyére, az oltárfosztás során pedig minden díszétől megfosztottuk az oltárasztalt. 

Minden a magányra, az elhagyatottságra utal. 

Nagypénteken a szertartás is csonka. A csendes bevonulás után Róbert Atya háromszori arcra borulással emlékezett Jézus háromszori elesésére. 

A Passióban ezúttal a püspökhatvani Pro Musica Vegyeskórus tolmácsolásában idéztük fel Jézus szenvedését és halálát. 

A Kereszthódolat során aztán egyenként, személyesen is a Megfeszített elé járulhattunk. 

A szertartás után pedig a Szentsír mellett imádságban elmélkedtünk Jézus kereszten mondott hét szaváról.

A Nagypénteki szertartás közvetítése az interneten megtekinthető az alábbi helyen: 

https://www.facebook.com/robiatya/videos/1722427807814092/