KARÁCSONY

Szenteste ismét Pásztorjátékot adtak elő kicsik és nagyok, melynek képeivel kívánunk Áldott Karácsonyt Mindenkinek!

NÁLUNK JÁRT A MIKULÁS

ROBI ÉS A CSIPET-CSAPAT

Akolitusunk, Szandai Robi....

... és a csipet-csapat a Miatyánk alatt.

PILLANATKÉPEK

Dorottya keresztelője

 

Kolos keresztelője

A Mária-út zarándokainak érkezése

HAMAROSAN KEZDŐDIK AZ ADVENT

                              

Galgaguta

Adventi Ökumenikus Gyertyagyújtás

Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az évben is

Az Evangélikus templom melletti téren

Minden vasárnap 16 órakor

Az imádságokat vezetik

November 30.            Evangélikus gyülekezet

       December  7.            Baptista gyülekezet

       December 14.           Római Katolikus

       December 21.            KÖZÖS

KERESZTELÉS

A keresztség az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.

A 2014. november 29-én szombaton délután fél 2-kor kezdődő szentmise keretében

Csontos Ágoston Kolos

keresztelője lesz templomunkban .

KERESZTELŐ

A keresztség az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.

2014. október 5-én vasárnap délután 3 órakor

Horváth Dorottya

keresztelője lesz templomunkban.

HÁLAADÁS ÉS ELKÖSZÖNÉS

A mai vasárnapon a szentmisében József Atyával együtt hálát adtunk az együtt töltött 31 évért, és egyidejűleg üdvözöltük körünkben Róbert Atyát.

A búcsúzás könnyesre sikerült, bár tudjuk, hogy a Jó Isten segítségével nem örökre szól.

Az alábbi szavakkal köszönték meg a galgagutai hívek József Atya áldozatos munkáját:

Kedves József Atya!

Nem olyan régen – pontosan tavaly márciusban – ünnepeltük itt ebben a templomban is József Atyával együtt a 30 éves jubileumát annak, hogy Bercel és a környező fíliák plébánosa lett. Akkor még nem gondoltuk, hogy rövid időn belül ilyen nagy változások következnek be életünkben.

Idén áprilisban volt 46 éve, hogy József Atya megkezdte papi hivatását, és ennek az időnek jelentős részét – kétharmadát – osztotta meg velünk.

Mi, galgagutaiak különösen is hálával tartozunk a Mindenhatónak, hogy ilyen lelki atyát vezetett hozzánk.

József Atyának köszönhettük ugyanis, hogy Galgagután is van minden vasárnap katolikus istentisztelet. Ez nem volt mindig zökkenőmentes, de az Atya vállalta velünk és értünk a nehézségeket: először itt nem messze a baptista imaházban, majd átmenetileg a művelődési házban kaptunk helyet, míg végül rátaláltunk a „faházra”, mely a mellé épített haranglábbal hosszú évekre otthont adott nekünk.

Most pedig itt vagyunk ebben a csodálatos templomban, melynek gyors felépülésében hosszú ideig egyedül József Atya hitt, és amelybe szívét-lelkét „beleépítette”.

Emlékszem, mi még csak a telek megvásárlásának lehetőségét fontolgattuk, mikor az Atyának már kész elképzelése volt arról is, hogy a templomot az Isteni Irgalmasság tiszteletére kellene szentelni.

Azt a rengeteg fáradozást, munkát és utánajárást, amit e templom felépüléséért tett, soha nem fogjuk tudni eléggé meghálálni. De azt megígérjük, hogy mindig szívügyünk lesz a templomunk.

Számos lélekemelő pillanatot éltünk át József Atyával az elmúlt években. Ha mindet részletesen fel akarnánk sorolni, kevés lenne a rendelkezésre álló idő.

Gondoljunk ünnepeink meghittségére, a karácsonyi pásztorjátékokra, házassági jubileumi ünnepségekre, a gyönyörű búcsúi szentmisékre, a lelkigyakorlatokra, az ökumenikus imahetekre, a sok vendégre, akik templomunkban megfordultak és az értékes vendég-igehirdetésekre, előadásokra, a televíziós közvetítésre annak minden izgalmával együtt, zarándoklatainkra, a kirándulásokra és táborozásokra, a szentségimádásokra és utána az értékes videofilmek megtekintésére, vagy a közösen végzett munkára.

És szeretném kiemelni, hogy most itt nem csak a galgagutai katolikus hívek nevében szólok, hanem nagyon sok evangélikus testvérünk nevében is, akik ugyancsak jó szívvel emlékeznek vissza József Atya nálunk töltött éveire.

Bár hivatalosan búcsúzunk, de igazából tudjuk, hogy nem utoljára vagyunk itt együtt. Mondhatnám most, hogy azért, mert József Atya mindig szívesen látott vendég lesz nálunk, de ez így nem teljesen igaz. Mert József Atya ide, ebbe a templomba soha nem vendégként, hanem mindig haza fog jönni.

Biztosak vagyunk benne, hogy új szolgálati helyén is teljes szívvel folytatni fogja áldozatos tevékenykedését, melyhez sok erőt, jó egészséget és a Jó Isten áldását kívánjuk. Kérjük, hogy ne feledkezzen meg továbbra sem rólunk, mint ahogy mi is belefoglaljuk imáinkba József Atyát is.

A sok-sok jókívánsággal együtt kérjük fogadja szeretettel az együtt töltött évek emlékére ezt a kis ajándékot.

Kedves Róbert Atya!

A galgagutai hívek nevében szeretettel köszöntöm új szolgálati helyén. Szívből kívánom, hogy községeinkben otthonra találjon.

A Mennyei Atya adjon testi-lelki erőt és egészséget szolgálatához, melyhez mi is ezúton felajánljuk segítségünket ugyanúgy, mint József Atyának tettük.

Kérjük az Irgalmas Jézus segítségét és községünk védőszentjének, Szent Mártonnak közbenjárását Róbert Atyáért, hogy jó lelkiatyaként vezesse a híveket!

Isten hozta!

 

A szertartás végeztével a templomból távozó híveket mindkét atya kézfogással köszöntötte a templom ajtajában.

VÁLTOZÁSOK

2014. augusztus 17-én a fél 11-kor kezdődő szentmise keretében Czombos József Atya elköszön a hívektől, mivel a jövőben új szolgálati helye Rimóc településen lesz.

Egyidejűleg bemutatkozik Bercel és a környező települések új plébánosa, Hulitka Róbert Atya.

LEVÉL JÓZSEF ATYÁNAK

Kedves József Atya!

Bár ezt az oldalt elsősorban nem azért hoztuk létre, hogy személyes gondolatokat közöljünk, hanem hogy az egyházközség híreit megosszuk a nagyvilággal, most mégis eljött a személyes gondolatok ideje. A közvetlen környezetünkben zajló események arra késztettek, hogy magamba szálljak, számot vessek önmagammal: mit is jelent nekem egy egyházközség tagjának lenni, és mit képvisel számomra a plébános.

A magyar nyelv számos, szebbnél szebb metaforába foglalt kifejezést alakított ki erre a hivatásra: lelkipásztor, lelkiatya... Egyáltalán nem túlzás az „atya” megszólítás, hisz József Atyát sokan szinte családtagnak tekintjük. Mivel a születésem után nem sokkal került hozzánk, amióta az eszemet tudom, magától értetődő, hogy mindig ott van, része az életem fontos eseményeinek. Nem csak egy pap a sok közül, akikkel az eddigi életem során találkoztam, hanem az az ember,  

...akinek 3 évesen a világ legtermészetesebb dolgaként köszöntem sziát,

...aki kisiskolás koromban délutánonként „Baráti kört” tartott, hétvégén pedig ministránsgyűléseket, és akinek a Trabantjába ilyenkor Guinness-rekordot ostromló létszámban fértünk be, ha kellett,

...aki nyári tábort és egyházközségi kirándulásokat szervez, melyeken életre szóló élményeket szerzünk, és amelyek segítségével gyerekek és felnőttek hazánk újabb és újabb tájait, értékeit fedezhetik fel,

...aki soha nem felejti el felhívni a figyelmet a természet szépségére és rajta keresztül a Teremtőre – legyen az akár egy túra az erdőben, kilátás egy hegy tetejéről vagy egy virágzó rózsabokor,

...aki mindig igyekszik lépést tartani a világ, az ország, az egyházmegye, a település eseményeivel, és próbál ebből minél több értékes dolgot közvetíteni fiatalok és idősek felé egyaránt,

...aki templomot épített,

és akinek én felnőve – a sok közül az egyik – jobbkeze lehetek.

Nem könnyű ebben a világban hívőnek maradni. Arra mindenképp szükség van hozzá, hogy hiteles emberek álljanak az ember előtt-mellett. József Atya hitelességéhez és jószándékához pedig nem férhet kétség.

Nem számít, hogy nem futott be ki-tudja-milyen egyházi „karriert”, nem számít, hogy nem tart előadásokat sportcsarnoknyi embernek és nem ír könyveket, hisz mindenkinek más az útja.

Az számít, hogy a rábízottakról mindig a legjobb tudása szerint (néha azon felül is) igyekszik gondoskodni. Az számít, hogy nem sok embert hallottam nagyobb tisztelettel-nagyrabecsüléssel-szeretettel beszélni a szüleiről... Az számít, hogy bármilyen munkáról van szó, elsők között áll oda, és fogja kézbe a kaszát, az ásót, a lapátot… Az számít, hogy senkire nem mond rosszat, még akkor sem, ha megérdemelné, sőt amikor valamelyikünk nagy vehemenciával panaszkodik másvalakire, József Atya mindig békít, csitít, a végtelenségig próbálja a jót meglátni és megláttatni mindenkiben. És az számít, hogy saját életével mutat példát az Isten gondviselésére való ráhagyatkozásra. Nem mindig könnyű, azt jól tudom.

Persze azért mi sem értünk mindig mindenben egyet, ugye? Sok dologról másképp gondolkozunk, aztán valakinek végül így vagy úgy igaza lesz. Eközben én talán olykor túl vehemensen is védelmezem a vélt vagy valós igazamat, ha így van, elnézést érte. Mindannyiunknak vannak hibái, hisz emberek vagyunk. De biztos vagyok abban, hogy egy közösség akkor működhet, akkor lehet élő, ha mindenki hozzáteszi, ami tőle telik, és így a sok különböző ember kiegészíti egymást. Néha döcögősebben, máskor gördülékenyen, néha áldozatvállalással, máskor diadalmenetben… lényeg, hogy együtt tesszük a dolgunkat.

Még nem tudjuk, mit tartogat a jövő. De azt a kapcsolatot, ami az elmúlt 30 évben létrejött, nem írhatja felül semmi. És azokat a dolgokat, amikkel József Atya igencsak bőségesen alkotott maradandót lelki és fizikai értelemben egyaránt, nem veheti el senki. Mint ahogy a nagyrabecsülésünket, szeretetünket sem….

Remélem sokáig „dolgozhatunk” még együtt, egészségben… békességben.