BÉRMÁLKOZÁS, ELSŐÁLDOZÁS

Május utolsó napjaiban két szép ünnepre került sor a galgagutai templomban:

Pünkösdvasárnap a délután 5 órakor kezdődő szentmise keretében Beer Miklós Püspök Atya 15 nógrádsápi fiatalnak szolgáltatta ki itt nálunk a bérmálás szentségét. Előtte 4 órától - a már szokásossá vált módon - imaórát tartottunk, május lévén többek között a Szűzanya tiszteletére.

Ez volt az első bérmálás az új templom falai között, amely - bár a szenteléssel teljes "jogkörű" istentiszteleti és közösségi hellyé vált, mégis sokan éreztük úgy, hogy - ezzel az ünnepi szentmisével vált igazán "nagykorúvá".

Püspök Atya a bérmálás során minden egyes fiatalnak mondott néhány találó, személyes gondolatot a választott védőszentjével kapcsolatban.

A templombelső a bérmálási mise után - még pünkösdi díszben

Szerencsére Miklós Püspök Atyának volt egy kis ideje a szentmise után velünk maradni és beszélgetni, így büszkén számolhattunk be személyesen is a szentelés óta eltelt három év tapasztalatairól, az elért eredményekről.

Egy héttel később, Szentháromság vasárnapján pedig két kisdiák abban az örömben részesült, hogy első szentáldozáshoz járulhatott. A korábbi vasárnapokon - az áldozáshoz felsorakozott hívek között állva - ajkukat ujjukkal lezárva jelezték, hogy ők egyelőre "csak" József Atya áldását és homlokcirógatását kérhetik, a szentostyát viszont még nem.

Május 30-án végül Noémi és Botond számára is eljött a nap, amikor hófehér ruhában az oltár elé lépve, családjuk, rokonaik szeretető tekintetétől kísérve ünnepélyesen magukhoz vehették a szentostyát.

NAGYMAROSI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ

Tegnap került sor Nagymaroson az évente kétszer megrendezett ifjúsági találkozó tavaszi "fordulójára". A találkozón József Atya tanítványai is menetrendszerűen részt vesznek - hol kisebb, hol nagyobb létszámmal. A rossz idő ellenére idén elég nagy csapat jött össze: a környékbeli településekről valamivel több, mint százan indultunk útnak egy nagy busszal, több kisbusszal, és néhány személyautóval. Voltak közöttünk kisiskolások, bérmálkozásra készülő fiatalok, illetve fiatal és idősebb felnőttek egyaránt.

Természetesen a kisebbek korosztályuknak megfelelően a Gyerekmaros, Diákmaros illetve a Kamaszmaros programjain vettek részt.

A nagyelőadás végéig még kegyes volt hozzánk az időjárás, így Szegedi László Atya gondolatait szokás szerint a plébániakertben, a fűben helyet foglalva hallgathattuk meg. Egy kis közös éneklést követően aztán a hallgatóság szétszéledt a fakultációk helyszíneire. Mi egy nagyobb csapattal a templomba siettünk, ahol tradicionálisan Kerényi Lajos Atya tart előadást a Keresőknek - vagyis mindannyiunknak. Lajos Atya előadása sokak számára a nagymarosi találkozó "fénypontja". Egyénisége nagy hatással van fiatalokra és idősekre egyaránt, és előadása feledteti azokat a kényelmetlenségeket, amiket a nagy tömeg és az ülőhelyek korlátozott száma jelent. (Ezt a két órát ugyanis mi például a szentély szőnyegén ülve töltöttük el.)

Sajnos az ebédszünetben már megérkezett az eső, így nem igazán volt módunk a Duna partján ülve a kilátásban gyönyörködni és ismerősökkel beszélgetni. Az sem jöhetett szóba, hogy délután a szentségimádásra és a szentmisére - a szokásokhoz híven - a plébániakertben kerüljön sor. A templomban szárazon voltunk ugyan, de egy kissé zsúfoltan, és csendes nosztalgiával gondoltunk vissza a korábbi évekre, amikor is a tavaszi találkozóról nemegyszer leégett orral-arccal vagy vállakkal tértünk haza.
Udvardy György Püspök Atya jóvoltából a szentmisén újabb értékes gondolatokkal gazdagodtunk, majd pedig a kicsikkel közösen örültünk a Gyerekmaros huszadik "születésnapjának".

Az ifjúsági találkozóról a szervezők által készített fényképek hamarosan megtekinthetők majd a találkozó honlapján (http://nagymaros.katolikus.hu/index.php).

A hétvége az itthon maradóknak sem telt eseménytelenül: ma délután a szomszédos Nógrádsápon a megújult faluközpont megáldására és átadására került sor. A szabadtéri szentmisét az eső megakadályozta, így a nógrádsápi templom befogadóképessége is próbára lett téve a Dr. Beer Miklós Püspök Atya által vezetett ünnepi szentmisén.

A hivatalos köszöntők után a környékbeli egyházi és hagyományőrző kórusok fellépésével várták a szervezők az érdeklődőket.
További információk, illetve képek Nógrádsáp községről az alábbi honlapon érhetők el: http://www.nogradsap.hu/


Sajnos a rossz időjárás nem csak a hétvége programjait nehezítette meg, hiszen a belvíz és az áradások komoly károkat okoznak környékünkön is. A Galga-patak és a belé csatlakozó kisebb patakok, vízelvezető csatornák sok helyen már nem bírják elvezetni az érkező csapadékmennyiséget. A Galga völgyében a vetés több helyen vízben áll, a közeli Püspökhatvanban pedig a patak már kilépett medréből.

Kérünk mindenkit, hogy mondjon egy fohászt azokért, akik már a vízzel küzdenek! Imádkozzunk együtt azért is, hogy több helyen ne kerüljön sor áradásra, hiszen kertek, lakóházak húzódnak a Galga mentén - és nem utolsó sorban templomunk is a patak menti ingatlanok egyikén épült!!!

DUNÁNTÚLI ZARÁNDOKLAT

Április 24-én a berceli, vanyarci, nógrádkövesdi, becskei, szécsénkei és galgagutai egyházközségek szervezésében egynapos dunántúli zarándoklaton vettünk részt. Nem ez volt az első közös kirándulásunk, hiszen tavaly a Zebegény-Márianosztra-(és Szlovákián keresztül)-Esztergom útvonalat jártuk végig, de korábban meglátogattuk már Gödöllőt és Makkosmáriát is.

A viszonylag hosszú utazás miatt elég korán, úgy 5 óra körül el kellett indulnunk az autóbusszal, hogy minél több program beleférjen a napunkba. Az első úticélunk Székesfehérvár volt, ahol legelőször a Prohászka-emléktemplomot látogattuk meg, és leróttuk tiszteletünket Prohászka Ottokár püspök sírjánál a templomon belül, valamint Kaszap István végső nyughelyénél, a templom udvarán. E két jeles székesfehérvári személyiség életével már korábban, az odafelé vezető úton részletesen megismerkedtünk.

A Prohászka-emléktemplom főoltára (Jézus, a Jó Pásztor)

A következő állomásunk a Szent István székesegyház volt, majd pedig elsétáltunk a közeli Romkertbe, amely a még Szent István király által alapított első székesfehérvári bazilika alapköveit és az Árpád-kori királysírokat, valamint Szent István szarkofágját őrzi.

Czombos József Atya a Romkertben

Székesfehérvártól búcsút véve folytattuk utunkat a "Királynék városába", Veszprémbe. A parkolótól egy kiadós sétával jutottunk fel a várba, de közben kárpótolt minket a gyönyörű kilátás.

Végre felértünk a Várkapuhoz!

Körbenéztünk a Vár főterén, a Szentháromság téren, és megemlékeztünk első királynénkról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről, akiknek élete összefonódott Veszprém történetével. Ezt követően betértünk a Szent Mihály székesegyházba, ahol egy nagyon kedves hölgy számos, az útikönyvekben egyébként fel nem lelhető történettel és információval ajándékozott meg bennünket a templommal és a várossal kapcsolatban.

A templom mögött, a tér végénél magasodó István és Gizella szobrok mellől lepillantva ismét gyönyörködhettünk a város és a környék látványában, megpillanthattunk olyan helyi nevezetességeket, mint a Margit-romok, a Szent Benedek-hegy és a Szent István Völgyhíd.

Veszprémet elhagyva következett kirándulásunk legizgalmasabb szakasza. Az újabb úticélunk Devecser volt, ez a település az egyik csomópontja annak a - Jézus életútját végigkövető - zarándokútvonalnak, melyet röviden Jézus-ösvényként emlegetnek. Devecserben a Plébános Atya személyesen fogadott minket, és elkalauzolt először is a Názáreti Házhoz, amely Jézus első éveinek színhelyét mutatja be.
A következő település Borszörcsök volt, ahol a Kálváriadombon felállított, faragott stációk segítségével röviden, csendben végigelmélkedtük a keresztutat, majd pedig autóbuszunkat a Somló-hegy lábánál hagyva gyalogosan nekivágtunk az Öröm Útjának. Négy állomás - faragott szoborcsoportok formájában - örökíti itt meg a feltámadt Jézus találkozásait: Mária Magdolnával, az emmauszi tanítványokkal, Tamással és Péterrel.

Jézus és Péter az Öröm Útján

Ezt követően folytattuk a túrát, fel a Somló-hegy tetejére. Nem volt könnyű szakasz, itt-ott meredekebbé is vált az út, de végül mindenki, akinek az egészsége engedte, feljutott a hegytetőre, ahol egy hatalmas, korpusz nélküli kereszt hirdeti a feltámadást. A visszaút előtt a kereszt tövében, Szent István király szobra mellett megpihentünk, és élveztük a csodás kilátást.

Túra a Somló-hegyen

Csoportkép a kereszt tövében

Visszaúton Kolontár faluban vetettünk még egy pillantást a Születés Barlangjára, és Mária kútjából is merítettünk friss forrásvizet, majd pedig a Devecserben elfogyasztott finom vacsora után hazaindultunk.
Sajnos nem volt elég az idő arra, hogy a Jézus-ösvényt teljes egészében végigjárjuk, de talán egyszer még adódik rá alkalom. A zarándoklattal egybekötött kirándulásunk mindenesetre nagyon jól sikerült, és örülök, hogy ismét sikerült felfedeznünk hazánknak egy általunk eddig kevéssé ismert szeletét.

AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜNNEPE

Néhány hetes lemaradást kell most pótolnom, hiszen április hónapban történtek olyan események az egyházközségeink életében, melyekről még nem esett szó ezen a helyen.

Kezdjük tehát Húsvét második vasárnapjával, az Isteni Irgalmasság ünnepnapjával, mely idén április 11-ére esett.

A búcsúi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődött, előtte 9 órától az ünnepre való ráhangolódást imaóra segítette, melynek levezetésében a galgagutaiak segítségére voltak a testvér-egyházközségek felolvasói is. Az egyes imák és könyörgések között Maczkó Mária népdalénekesnő gyönyörű hangja töltötte meg a templomot, és mi személyesen győződhettünk meg arról, hogy igaz a mondás: Ki szépen énekel - kétszeresen imádkozik.

Az ünnepre az összes környékbeli településről érkeztek hívek - voltak, akik gyalogos zarándoklattal tették meg a két falu közötti utat. József Atya ugyanis külön hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak az otthonunktól távolabb eső búcsújáró helyeket látogassuk meg, hanem az egy plébániához tartozó, vagy más módon szorosabb egységet képező egyházközségek tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt egymás búcsúin is.





Az ünnepi szentmisét a zsúfolásig megtelt templomban dr. Turay Alfréd atya végezte. Hála a jó időnek és az ügyes technikusoknak, a templom előtti téren helyet foglalók is végigkövethették a benti eseményeket, a szentmise végén pedig sor kerülhetett a körmenetre is.

ÉDESANYÁK KÖSZÖNTÉSE

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Ezzel - és több más - gyönyörű verssel, és sok-sok virággal köszöntötték fel a délelőtti szentmise keretében a gyerekek az édesanyákat, nagymamákat.
De nem maradtak ki a sorból az édesapák, nagypapák sem, nekik is jutott az orgonából, tulipánból - hisz ők is nagyon fontos szerepet töltenek be a család, a gyermekek életében, és ilyenkor, Anyák napján illendő róluk is megemlékezni.

Végül - de nem utolsó sorban - gitáros Mária-énekekkel köszöntöttük közös Égi Édesanyánkat is!