Várunk valamit, kicsinyek, nagyok:
Fekete égre fényes csillagot,
Ködös éjjelre hajnal bíborát...
Aranyserlegbe az öröm borát.
Várunk valakit: gyermeket a gyermek,
Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek,
Valakit, aki az éjjelre hajnal,
Aki az égen Nap tűz-sugarakkal,
Aki serlegünkben az öröm bora,
Akit nem un meg a lelkünk soha.
Várunk valakit, várunk néma vággyal,
Amint még nem várt senkit soha senki,
Akiről tudjuk (írva vagyon róla),
Bölcsője jászol, szegény rajt' a pólya.
És lelkünk-szívünk érte eped...
Várunk egy gyermeket.
Ködös éjjelre hajnal bíborát...
Aranyserlegbe az öröm borát.
Várunk valakit: gyermeket a gyermek,
Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek,
Valakit, aki az éjjelre hajnal,
Aki az égen Nap tűz-sugarakkal,
Aki serlegünkben az öröm bora,
Akit nem un meg a lelkünk soha.
Várunk valakit, várunk néma vággyal,
Amint még nem várt senkit soha senki,
Akiről tudjuk (írva vagyon róla),
Bölcsője jászol, szegény rajt' a pólya.
És lelkünk-szívünk érte eped...
Várunk egy gyermeket.
/Mentes Mihály/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése