Nem kis kihívás elé állította a 2020-as év mind az egyéneket, mind pedig a közösségeket: életünket a járvány alakulása határozta meg, és olyan helyzetekbe kerültünk, melyekre álmunkban sem gondoltunk volna. Elmaradó szentmisék, bezárt templomok, rendhagyó ünnepek…
A templom állandó felszerelései olyan eszközökkel bővültek, melyeknek semmi közük a liturgiához: kézfertőtlenítő berendezések, lázmérők, ózongenerátor. Hirtelen távolabb kerültünk egymástól: nincs béke-kézfogás, a maszk mögött pedig a másik ember arcának csak egy kis részét látjuk.
Nem vagyunk egyformák, nem mindenki tud gyorsan és könnyen alkalmazkodni a változásokhoz, és ez óhatatlanul kisebb-nagyobb konfliktusokat is okoz.
Végigéltünk egy rendhagyó nagyböjtöt és el kellett fogadnunk, hogy Húsvétkor sem tudunk együtt ünnepelni. Próbáltuk megtalálni a helyünket az online térben, hogy lelki támaszra találjunk.
A nyár aztán hozott egy lélegzetvételnyi szünetet, így volt részünk néhány közösen megélt, felemelő pillanatban is.
Czombos József atyát 75. születésnapja alkalmából augusztus 6-án ünnepi szentmisén köszöntöttük templomunkban, ami után még egy kis bulizás is belefért.
Rendhagyó módon alakult az elsőáldozás is: az idén 5 gyermek járult életében először szentáldozáshoz, közülük négyen augusztusban, míg az ötödik társuk szeptemberben a tanévnyitó szentmisén, amikor is áldásban részesültek közösségünk diák és tanár tagjainak táskái és taneszközei.
Szintén augusztusban a Bónum TV munkatársai is templomunkat választották a 10 éves jubileumi szentmise helyszínéül. https://katolikus.tv/szentmise-a-galgagutai-isteni-irgalmassag-templombol-hulitka-robert-2/
Szeptember utolsó vasárnapján még együtt adtunk hálát mindazokért a termésekért, amikkel a Jóisten az év során megörvendeztetett minket, és közösen emlékeztünk meg Szentírás Vasárnapjáról, azonban az ősz és a tél ismét újabb próbatételeket hozott. Egyre több ismerős betegért imádkoztunk, közösségünket is közvetlen közelről érintette a járvány.
Október közepétől egy kis ideig szüneteltek a szertartásaink, de november elején már közösen tudtunk megemlékezni halottainkról.
Adventünk és Karácsonyunk is „csökkentett üzemmódban” zajlott. Az adventi koszorúk megáldását és az első gyertya meggyújtását követően ugyanis ismét két hetes "kényszerszünet" következett. Fájó szívvel hiányoltuk a szokásos vasárnapi gyertyagyújtásokat és a Szenteste sem volt az igazi a gyermekek pásztorjátéka nélkül.
Sok dologra figyelmeztetett minket a 2020-as év, az egyik legfontosabb ezek közül, hogy tanuljuk meg értékelni azokat a dolgokat, amiket eddig természetesnek vettünk az életünkben, adjunk hálát minden jóért és figyeljünk oda egymásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése