Tíz éve történt, július 4-én, egy pénteki napon.
Mindannyian emlékszünk rá, hogy hol voltunk, mit csináltunk, amikor a sokkoló hírt kaptuk. A pillanat örökre beleégett a lelkünkbe: egy család elveszített egy férjet, egy fiatal apát, egy fiút, egy testvért, egy közösség elveszítette egyik tartóoszlopát, és sokan elvesztettünk egy jóbarátot.
Tíz év telt el azóta.
Már tudjuk, hogy valójában nyertünk egy Égi pártfogót. Aki Odaföntről vigyáz a családjára, figyeli, milyen remek emberekké cseperednek a gyermekei, és közbenjár azért a templomért és közösségért, ahol akolitusi pályáját kezdte és ahol mindig jól érezte magát.
2018. július 8-án vasárnap délelőtt a szentmisében Danira emlékezünk.
"Ha emlegettek, köztetek leszek.
De fáj látnom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Mert én már Istennél vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése