Véget ért a Nagyböjti időszak. A Szent Háromnapban végigelmélkedhettük Jézus földi élete utolsó napjainak legfontosabb történéseit.
Nagycsütörtök:
Az Utolsó Vacsora emlékezetére tartott szentmisét Sánta János Atya mutatta be. A szertartás elején elbúcsúztattuk az öröm hangjait: az orgona, a csengők és harangok elhallgattak egészen a Feltámadásig.
A szentmise végén az Oltáriszentség az oldalsó őrzési helyére került át, a tabernákulum üresen maradt, az oltárt az atya a ministránsok segítségével minden díszétől megfosztotta. A gyertyák és a templom fényei kialudtak.
"Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmisét egészen a húsvéti vigíliáig (nagyszombat estig). Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a szimbóluma a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén eltávolítják az oltár minden díszét és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ezzel kezdetét veszi a Jézus szenvedésére való emlékezés."
/forrás: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1014/
Az Utolsó Vacsora után Jézus a Getszemáni kertben azt kérte tanítványaitól: "Maradjatok itt, és virrasszatok velem." A tanítványok azonban nem tartottak ki a virrasztásban Jézus mellett.
Templomunkban a Nagycsütörtöki szentmise után minden évben imaórát tartunk, így "virrasztunk" együtt Jézussal, aki ezen az estén lélekben gyötrődve vérrel verítékezett.
 |
| Oltárfosztás |
 |
| Üresen... |
 |
| Elhagyatva.... |
A nagypénteki szertartást, az ún. csonka misét szintén Sánta János atya vezette. Ezen a napon Jézus kínszenvedésére emlékezünk, ezért a szertartás előtt fél órával keresztutat végeztünk.
A szertartás csendes bevonulással és az egyébként szokásostól eltérően az atya részéről nem térdhajtással, hanem arcra borulással kezdődött. Az olvasmányok után a megszokott módon, dramatizált formában olvasták fel az egyházközség tagjai a János-passiót.
A nagypénteki szertartás központi eleme a Feketevasárnap óta lila lepellel borított feszület ünnepélyes felfedése, majd pedig a kereszthódolat.
A sírban fekvő Jézusra emlékezve templomunkban is minden évben Szentsír készül ezen a napon.
 |
| Még lefedve... |
 |
| Leborulás |
 |
| "Íme a Szent Keresztfa..." |
 |
| Szentsír |
Nagyszombat
A gyász napja. Jézus sírban fekszik, ezen a napon nincs szentmise.
A szombat este azonban már átvezet Húsvét ünnepébe, hiszen a szombat esti szertartás Húsvét Vigíliája, amikor már a Feltámadt Krisztust ünnepeljük.
Az ünnepi szertartást Boros Zoltán atya vezette. Ennek a szentmisének különös jelentést adott, hogy az atya egy súlyos betegség terhét hordozza, ami kihat a mozgására, beszédkészségére. Egyik egyházközségi tagunk ezért az egész szentmise alatt végig az atya személyes segítségére volt. Zoltán atya pedig így a Nagyböjt végén személyesen mutatott példát mindannyiunk számára a kereszthordozásban.
A Feltámadt Krisztust köszöntötték a Mustármag-kórus tagjai is.
 |
| Gyász |
 |
| Krisztus világossága! |
 |
| "Köszönöm Jézus...." |
 |
| Alleluja! |
 |
| Nincs itt, feltámadt! |
Húsvétvasárnap
A Húsvéti ünnepi szentmisét Róbert Atya mutatta be templomunkban, melynek keretében sor került a közösség tagjai által hozott húsvéti ételek - sonka, tojás, kalács - megszentelésére is.
A nagyböjti időben olyan szorgalmasan jártak a gyerekek a szentmisékre, hogy a keresztből minden szöget kihúzhattak, és ezzel nagyon sokat könnyítettek Jézus terhein. A keresztet immáron fehér lepel borítja, a Feltámadásra emlékezve, Róbert atya pedig a szentmise végén külön áldásban részesítette a szorgalmas gyerekcsoportot.
Az ünnepi szertartás a Feltámadási körmenettel zárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése