Mikor kezdetét vette az idei nagyböjti időszak, még nem gondoltuk, hogy ennyire különleges lesz. Nem is olyan régen még azt szerveztük, melyik vasárnap ki vezesse a mise előtti keresztutat. Nagy öröm volt látni, hogy új jelentkezők is akadtak. Jövő vasárnap a gyermekek keresztútja került volna sorra, amire szintén hetek óta készülünk.
Mindezek helyett most egy másfajta keresztutat járunk - közösen, de mindenki egy kicsit másképp.
Minden élethelyzetnek megvan most a maga nehézsége. Vannak, akiknek a betegséggel kell megküzdeni, másoknak a bezártsággal, a szeretteiktől való önként vállalt hosszú távolléttel, vagy a család életének pár négyzetméteren történő levezénylésével, az otthoni munkavégzés és az otthontanulás összehangolásával, míg nagyon sokaknak épp azzal, hogy nem maradhatnak az otthon biztonságában, mert valamilyen okból kifolyólag dolgozniuk kell.
És mindannyian megküzdünk a bizonytalansággal, a szeretteinkért való aggódással, az ismeretlentől való félelemmel.
Talán nem véletlen, hogy épp nagyböjt időszakára esik ez a váratlan, eddigi életünkben soha át nem élt helyzet. Olyan rendkívüli tapasztalás ez, amit meg kell próbálnunk a javunkra fordítani, hogy épülésünkre szolgáljon a jövőben.
Sokféle emberi reakcióval találkozunk ezekben a napokban, a pániktól a teljes nemtörődömségig, sőt olyan is akad, aki hasznot akar húzni a bajból. Hatalmas felelősség nyugszik azok vállán, akik valamilyen döntéshozói pozícióban vannak, beleértve ebbe úgy az egész ország sorsáról való döntéseket, mint akár a munkahelyek vezetőinek döntését is.
Egy darabig nem tudunk erőt meríteni a vasárnapi szentmisén való részvételből és a szentáldozásból sem. De szerencsére erőt meríthetünk sok más dologból, így azokból a pozitív kezdeményezésekből, az emberség megnyilvánulásaiból, amelyeknek az elmúlt napokban-hetekben szintén számos formában tanúi lehettünk: az önkéntes felajánlások, az internetes fórumokon terjedő imaláncok, az idős vagy beteg ismerősök felkarolása, és egyáltalán a fokozott odafigyelés egymásra.
Barátok, családtagok, jó ismerősök sorra veszik fel egymással a kapcsolatot, hiszen ha találkozni nem is tudunk, a technika segítségével számos fórumon tudjuk tartani a kapcsolatot egymással. Tegyük ezt továbbra is, így tartsuk a lelket abban, aki éppen kevésbé tudta megőrizni a jókedvét, az optimizmusát, a lelkierejét.
Kapcsolódjunk be a különféle fórumokon közvetített szentmisékbe.
És mindenekelőtt imádkozzunk egymásért. Azokért, akik betegen fekszenek, azokért, akik őket ápolják, azokért, akik azért dolgoznak, hogy legyen mit ennünk vagy legyen benzin az autónkban, vagy tömegközlekedéssel eljuthassunk oda, ahova szükséges. Azokért, akik mások életéről hoznak döntéseket, és azokért is, akik elvesztik a munkájukat a kialakult helyzetben.
És azért, hogy minél hamarabb, minél kisebb veszteséggel érjen véget számunkra a megpróbáltatás ideje.
Laetare vasárnap van - az öröm vasárnapja. Húsvét közeledik.
