SZENT JUSZTINUSZ VÉRTANÚ

Június első napján Szent Jusztinusz vértanúra emlékeztünk, akinek ereklyéjét a galgagutai Isteni Irgalmasság templom oltára rejti.

A szentek életéről szóló különféle írásokból Jusztinuszról az alábbiakat tudhatjuk meg:

Jusztinusz a II. század elején, 100 körül született a szamariai Szichemben, a mai Nablusban. Fiatalemberként a filozófusoknál kereste az igazságot: egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett. Egy napon aztán a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tiszteletreméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Jusztinusz készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.

Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor hallott először, ,,az egyetlen megbízható és hasznos filozófia''. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. Vándorprédikátorként járt mindenfelé, a városok terein beszédbe elegyedett mindenféle rendű és rangú emberrel, hogy megnyerje őket Jézus Krisztus hitének. A Szentírásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténységre.
Végül hosszú vándorlás után elérkezett a fővárosba, Rómába, ahol végre megtelepedett. Saját iskolát alapított, amely nagy látogatottságnak örvendett. Tanítványai közt volt a későbbi hitvédő, Tatianus.

Jusztinusz azonban nem érte be a szóbeli tanítással. Filozófiai értekezéseket tett közzé, amelyekben krisztushitét szembesítette a filozófiával. Sajnos, ezek az írások elvesztek. Címüket és tartalmukat csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből ismerjük.

Ezzel szemben ma is megvan az a két Apológiája, amelyekben Jusztin nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon: az újra és újra föllángoló üldözésekre való tekintettel Jusztinusz mindkét kérő és védő írásában személyesen a császárhoz és a római szenátushoz folyamodott segítségért. Közben azon fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen emelt vádat, amely szerint istentelenek és ellenségei az államnak.

Jusztinusz a keresztény istentiszteletről adott közléseivel is nagy érdemeket szerzett az egyházi élet fejlődésében egészen a jelen korig. A keresztények szertartásairól hamis híresztelések terjedtek el. Ezek cáfolására Jusztinusz rövid összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap megünneplésének rítusát, mely az őskeresztény liturgiának megbízható, legrégibb leírása.

Egy olyan ember azonban, aki annyira őszintén állt szemben a többi vallással, nem maradhatott támadások nélkül. Római működése alatt heves ellenfelei támadtak. Közülük a legelszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Végül is az ő följelentése alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé hat tanítványával együtt.

Ma is megvannak az akták, amelyek hűen leírják a bírósági eljárást. Jusztinusz rövid vonásokban ismertette a keresztény hitvallás tartalmát. Társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei dicsőség reményéről. Utoljára fölszólították őket, hogy áldozzanak az isteneknek, de visszautasították. Így a bírói ítélet csak a halál lehetett.

Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus arra szólította Jusztinuszt, hogy tegyen hitet az istenekre, és kövesse a császári parancsokat. „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak” – hangzott el a Jusztinusz felelete. A prefektus kérdésére, hogy milyen tanokat vall, Jusztinusz így felelt: „iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”

Szent Jusztinusz ünnepét 1882-ben vették fel a római naptárba, április 14-re. Mivel e nap legtöbbször Húsvét közelébe esik, 1969-ben június 1-re tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta ünneplik.

Jusztinusz személyében tehát olyan emberrel találkozhatunk, aki becsületesen és kitartóan kereste az igazságot, és fáradozásai közben rátalált a hitre: ezáltal megtalálta önmagát is és egyéniséggé érett, de élete hitbeli ismereteinek továbbadása során teljesedett be.

Források:
Magyar Kurír - http://magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=32776&rovat=7
A szentek élete (Diós István) - http://www.katolikus.hu/szentek/0601.html


Szent Jusztinusz ereklyéjét az oltár közepén található kis mélyedés rejti, melyet a templomszentelési mise keretében - az ereklye elhelyezése után - egy kis márványlappal takartak le, és azt az építőmesterünk rögtön be is falazta.



Az ereklye befalazása után kerülhetett sor az oltárszentelésre. Ennek során oltárt a püspök az Úr Krisztus 5 szent sebének jeléül középütt és az oltár 4 sarkán megkeni a katekumenek olajával és a krizmával. A II. Vatikáni Zsinat óta a megkenés öt helyén tömjént égetnek.

Lásd: Magyar Katolikus Lexikon
http://lexikon.katolikus.hu/T/templomszentel%C3%A9s.html
http://lexikon.katolikus.hu/O/olt%C3%A1rszentel%C3%A9s.html