A mai vasárnapon a szentmisében József Atyával együtt hálát adtunk az együtt töltött 31 évért, és egyidejűleg üdvözöltük körünkben Róbert Atyát.
A búcsúzás könnyesre sikerült, bár tudjuk, hogy a Jó Isten segítségével nem örökre szól.
Az alábbi szavakkal köszönték meg a galgagutai hívek József Atya áldozatos munkáját:
Kedves József Atya!
Nem olyan régen – pontosan tavaly
márciusban – ünnepeltük itt ebben a templomban is József Atyával együtt a 30
éves jubileumát annak, hogy Bercel és a környező fíliák plébánosa lett. Akkor
még nem gondoltuk, hogy rövid időn belül ilyen nagy változások következnek be
életünkben.
Idén áprilisban volt 46 éve, hogy
József Atya megkezdte papi hivatását, és ennek az időnek jelentős részét –
kétharmadát – osztotta meg velünk.
Mi, galgagutaiak különösen is
hálával tartozunk a Mindenhatónak, hogy ilyen lelki atyát vezetett hozzánk.
József Atyának köszönhettük
ugyanis, hogy Galgagután is van minden vasárnap katolikus istentisztelet. Ez
nem volt mindig zökkenőmentes, de az Atya vállalta velünk és értünk a
nehézségeket: először itt nem messze a baptista imaházban, majd átmenetileg a
művelődési házban kaptunk helyet, míg végül rátaláltunk a „faházra”, mely a
mellé épített haranglábbal hosszú évekre otthont adott nekünk.
Most pedig itt vagyunk ebben a
csodálatos templomban, melynek gyors felépülésében hosszú ideig egyedül József
Atya hitt, és amelybe szívét-lelkét „beleépítette”.
Emlékszem, mi még csak a telek megvásárlásának lehetőségét
fontolgattuk, mikor az Atyának már kész elképzelése volt arról is, hogy a
templomot az Isteni Irgalmasság tiszteletére kellene szentelni.
Azt a rengeteg fáradozást, munkát
és utánajárást, amit e templom felépüléséért tett, soha nem fogjuk tudni eléggé
meghálálni. De azt megígérjük, hogy mindig szívügyünk lesz a templomunk.
Számos lélekemelő pillanatot
éltünk át József Atyával az elmúlt években. Ha mindet részletesen fel akarnánk
sorolni, kevés lenne a rendelkezésre álló idő.
Gondoljunk ünnepeink
meghittségére, a karácsonyi pásztorjátékokra, házassági jubileumi ünnepségekre,
a gyönyörű búcsúi szentmisékre, a lelkigyakorlatokra, az ökumenikus imahetekre,
a sok vendégre, akik templomunkban megfordultak és az értékes
vendég-igehirdetésekre, előadásokra, a televíziós közvetítésre annak minden
izgalmával együtt, zarándoklatainkra, a kirándulásokra és táborozásokra, a
szentségimádásokra és utána az értékes videofilmek megtekintésére, vagy a
közösen végzett munkára.
És szeretném kiemelni, hogy most
itt nem csak a galgagutai katolikus hívek nevében szólok, hanem nagyon sok
evangélikus testvérünk nevében is, akik ugyancsak jó szívvel emlékeznek vissza
József Atya nálunk töltött éveire.
Bár hivatalosan búcsúzunk, de
igazából tudjuk, hogy nem utoljára vagyunk itt együtt. Mondhatnám most, hogy
azért, mert József Atya mindig szívesen látott vendég lesz nálunk, de ez így
nem teljesen igaz. Mert József Atya ide, ebbe a templomba soha nem vendégként,
hanem mindig haza fog jönni.
Biztosak vagyunk benne, hogy új
szolgálati helyén is teljes szívvel folytatni fogja áldozatos tevékenykedését,
melyhez sok erőt, jó egészséget és a Jó Isten áldását kívánjuk. Kérjük, hogy ne
feledkezzen meg továbbra sem rólunk, mint ahogy mi is belefoglaljuk imáinkba
József Atyát is.
A sok-sok jókívánsággal együtt
kérjük fogadja szeretettel az együtt töltött évek emlékére ezt a kis ajándékot.
Kedves Róbert Atya!
A galgagutai hívek nevében szeretettel
köszöntöm új szolgálati helyén. Szívből kívánom, hogy községeinkben otthonra
találjon.
A Mennyei Atya adjon testi-lelki
erőt és egészséget szolgálatához, melyhez mi is ezúton felajánljuk
segítségünket ugyanúgy, mint József Atyának tettük.
Kérjük az Irgalmas Jézus
segítségét és községünk védőszentjének, Szent Mártonnak közbenjárását Róbert
Atyáért, hogy jó lelkiatyaként vezesse a híveket!
Isten hozta!
A szertartás végeztével a templomból távozó híveket mindkét atya kézfogással köszöntötte a templom ajtajában.
