HÚSVÉT

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,

s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.


Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.


Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!


Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.


Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.

Túrmezei Erzsébet – Húsvét hajnalán

NAGYPÉNTEK

A pörnek vége. Elvégeztetett…
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

„Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe,
míg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye –
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: „én vagyok”.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

„De jaj! vajon kire szállott a vére?!”

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

„Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy – vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!

„Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.

/Reményik Sándor: Pilátus/

NAGYCSÜTÖRTÖK

Éjszaka van… a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberélt?
Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és – megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?… Messze néz,
s elődereng ködből a távol;
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog…
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.

Közéjük roskad… vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.

„Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére.”
– Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.

Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város…
alszik Jakab, Péter és János.

Füle Lajos

KERESZTELÉS

A keresztség az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.

2026. április 5-én, Húsvétvasárnap 10 óra 30 perckor

 Ivanics Milán

keresztelője lesz templomunkban.

Istenem, kérlek

segítsd növekedni ezt a kisgyermeket

hitben és szeretetben.

Mutasd meg neki az élet csodáit

és áldásod kísérje őt élete során!

NAGYHETI ÉS ÜNNEPI MISEREND

A kép forrása: https://karolinaegyesulet.hu/

2025. április 2. csütörtök - 16 óra 30 perc

NAGYCSÜTÖRTÖK - AZ UTOLSÓ VACSORA MISÉJE

Megemlékezés az Oltáriszentség alapításáról, az öröm hangjainak elbúcsúztatása és oltárfosztás

A szentmisét bemutatja: Czombos József nyugalmazott plébános

A szentmise után virrasztás.


2025. április 3. péntek - 17 óra

NAGYPÉNTEK - JÉZUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK, HALÁLÁNAK ÉS SÍRBA TÉTELÉNEK NAPJA

Csonka mise: Igeliturgia - benne a Passió, kereszthódolat és szentáldozás

A szertartást végzi: Czombos József nyugalmazott plébános

A szertartás után virrasztás a Szent Sír mellett.

2025. április 4. szombat - 17 óra

HÚSVÉT VIGÍLIÁJA (tűzszentelés, feltámadási körmenet)

A szentmisét bemutatja: Czombos József nyugalmazott plébános


2025. április 5. vasárnap - 10 óra 30 perc

HÚSVÉT - URUNK FELTÁMADÁSÁNAK ÜNNEPE

Ünnepi szentmise, ételszenteléssel

A szentmisét bemutatja: Hulitka Róbert plébános


2025. április 12. vasárnap - 10 óra 30 perc

AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜNNEPE – Templomunk búcsúja

A szentmisét bemutatja: Hulitka Róbert plébános és Czombos József ny. plébános.

VIRÁGVASÁRNAP - A NAGYHÉT KAPUJA

"Virágvasárnap a Nagyhét kapuja – az a pillanat, amikor a közösség még egyként fogadta Krisztus megérkezését az életébe. Pálmaágak, terített ruhák, hozsánna-kiáltások – egy egész város lélekkel teli örömujjongása. Semmi sem sejteti még, hogy pár nappal később mekkora tragédiába fordul mindez.

Mert a virágvasárnapi öröm törékeny. Ugyanaz a tömeg, amely ma éljent kiált, néhány nap múlva a gyűlölet, gúny és megtorlás ruháját ölti fel. Ez a kontraszt teszi ezt az ünnepet a keresztény ünnepkör egyik legdrámaibb pillanatává – öröm és előérzet egyszerre, ujjongás és csend között."

Forrás: https://www.istenesversek.hu/tag/viragvasarnapi-versek/

Megrészegülve kiabál a nép,
zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!”
Virágvasárnap leteszem Eléd
Ezt a szívemben őrzött pálmaágat
én is, a fáradt ember, aki vár,
a Golgotát is ismerő zarándok,
s követlek Téged, hallgatag Király,
Ki minden bűnöm látod, s megbocsátod.

(Füle Lajos)

A HÓNAP SZENTJE: SZENT JÓZSEF

Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese és Jézus nevelőatyja, akit az egyetemes Egyház védőszentjeként, valamint a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjeként is tisztelünk.

A Szentírás szerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Az angyal álmában világosította föl arról, hogy Isten fiának nevelőapja lesz és innentől fogva hű támasza és védelmezője a Szent Családnak. A Szentírás azt írja róla: Igaz ember volt. 

Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvashatunk Józsefről az evangéliumban. Amikor Jézus elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már  valószínűleg nem élt. Csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária.

(lásd bővebben: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jozsef-boldogsagos-szuz-maria-jegyese-95240)

Szent József tíz ajándéka

1. A csend ereje

Nem kér magyarázatot, nem ellenkezik, bízik, hisz és cselekszik. Sok szó nélkül. Intelligens, érti a tervet és végrehajtja. Csend, amelynek köszönhetően József Máriával egyhangúlag őrzi Isten szavát, az éjszaka csendjében és nyugalmában az angyalok szólnak hozzá.

Ne feledd, hogy a csend Isten nyelve.

2. Alázat

Szent József az az ember, aki észrevétlen marad, a mindennapi jelenlét embere, diszkrét és rejtett, aki tudja, hogyan lehet támogató és útmutató a nehéz időkben.

Hány hétköznapi, általában feledésbe merülő ember írja ma történelmünk meghatározó eseményeit: orvosok, nővérek és ápolók, szupermarketek dolgozói, takarítók, gondozók, szállítmányozók, rendőri erők, önkéntesek, papok, apácák, de még sokan mások, akik megértették, hogy senki sem üdvözül egyedül.

Ma köszönöm azoknak, akik takarítják a járdát, ahol áthaladok.

3. Igazi apaság

Az apák nem születnek, hanem lesznek. Amikor valaki felelősséget vállal más életéért, bizonyos értelemben apaságot gyakorol vele szemben. Apának lenni azt jelenti, hogy a gyereket megismertetjük az élet élményével, a valósággal. Ne tartsa vissza, ne zárja börtönbe, ne birtokolja, hanem tegye képessé a választásokra, a szabadságra, az elindulásra.

Mondd ma apádnak őszintén, hogy "szeretlek". Bárhol is van.

4. Bátorság

József szilárd, határozott és azt tanítja nekünk, hogy az élet viharai közepette nem kell félnünk attól, hogy csónakunk kormányát Istenre hagyjuk. József nem egy passzívan lemondó ember, nem keres kerülőutakat, hanem "nyitott szemmel" néz szembe azzal, ami vele történik, személyesen vállalva a felelősséget ezért.

Ma nézz szembe egy olyan problémával, amelyet túl sokáig halogattál.

5. Munka

Szent József építő volt. Ő az igazi "csoda", amellyel Isten megmenti a Gyermeket és az Anyját. A menny közbelép, bízva kreatív bátorságában és mindennapi munkájában, amivel támogatta családját.

Áldd meg a mindennapi munkát.

6. Védelem

A Mindenható Fiának szüksége van Józsefre, hogy oltalmazza, védelmezze, gondozza, felnevelje. Isten bízik ebben az emberben, csakúgy, mint Mária, aki Józsefben találja meg azt, aki nemcsak meg akarja menteni az életét, hanem mindig gondoskodik róla és a Gyermekről. Ez a Gyermek az, aki ezt mondja majd: "Mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt  25,40) Így minden rászoruló, minden szegény, szenvedő, haldokló, idegen, minden fogoly, minden beteg az a "Gyermek", akit József továbbra is őriz.

Te is védelmezd kisebb testvéridet.

7. Gyengédség

József napról napra látta Jézust növekedni "bölcsességben, korban és kegyelemben Isten és az emberek előtt" ( Lk  2,52). Ahogy az Úr Izraellel tette: "megtanította járni, a karján hordozta, olyan volt hozzá, mint egy apa, aki arcához emeli gyermekét; lehajolt hozzá, enni adott neki. " (vö.  Oz  11,3-4 ). Jézus Józsefben meglátta Isten gyengédségét.

Légy kedves azokhoz, akikkel ma találkozol.

8. Engedelmesség

Isten felfedte terveit József előtt. József nem habozott engedelmeskedni, anélkül, hogy kérdéseket tett volna fel a nehézségekről, amelyekkel szembesülnie kellett: "Éjszaka felkelt, elvitte a gyermeket és az anyját, és Egyiptomba menekült, ahol Heródes haláláig maradt." (Mt  2,14-15) Élete minden körülményében József tudta, hogyan kell kimondani az igent, mint Mária az Angyali üdvözletben és Jézus a Gecsemánéban.

Élj a "legyen meg a Te akaratod" örömével.

9. Remény

Mint ahogy Józsefnek, Isten nekünk is megismétli: "Ne féljetek!" Félre kell tenni a haragot és a csalódást, és helyet kell adni, minden lemondás nélkül, de reményteli erővel annak, amit nem választottunk, és mégis létezik.

Helyezd az életed Isten kezébe és bízz.

10. Közbenjárás

Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz egyházdoktor és Szent József nagy híve: „Nem emlékszem, hogy a mai napig megkérdeztem volna tőle, mit nem engedett meg nekem. Az a nagy kegyelem, amelyet Isten adott nekem ezen áldott szent által, és a test és a lélek veszélyei, amelyek alól engem kiszabadított, megdöbbentőek. Az Úr azt akarja, hogy megértsük, hogy amint az apja volt a földön és parancsolhatott neki, úgy a mennyben is bármit megtehet, amit csak akar.”

Kérj Szent Józseftől mindent, amire a szíved vágyik. Meghallgat.

Ferenc pápa imája Szent Józsefhez:

Üdvözlégy, a Megváltó őre,

Boldogságos Szűz Mária házastársa.

Rád bízta Isten egyetlen Fiát;

benned bízott Mária;

veled Krisztus ember lett.

Áldott József nekünk is,

mutasd magadat apának

és vezess bennünket az élet útjára.

Szerezz nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,

és védj meg minket minden gonosztól. Ámen

 

Forrás: https://szaleziak.hu/article.php?t=szent_jozsef_tiz_ajandeka

 

 

NEMZETI ÜNNEPÜNK

 

„Édes anya, édes apa!

  Mondjátok csak, mi a haza?

  Tán e ház, amelyben vagyunk?

  Amelyben mindnyájan lakunk:

        Ez a haza?”

 „Nem, gyermekem, ez csak házunk,

  De amit itt körül látunk,

  Merre földeink terülnek,

  Merre kertjeink feküsznek:

        Ez a haza!

  Minden, amit a szem belát,

  Itt e föld, mely kenyeret ád,

  E folyók tele halakkal,

  E szőlőhegyek falvakkal:

        Ez a haza!

  Amerre a hegylánc kéklik,

  Merre a berek sötétlik,

  Merre a róna kanyarul,

  Melyre a kék ég leborul:

        Ez a haza!

  Hol egykor őseink laktak,

  Itt csatáztak, itt mulattak,

  Ahol a határt ők szabták

  S örökségül reánk hagyták:

        Ez a haza!

  Ahol csontjaink porladnak

  S mindig a földben maradnak,

  Ahová bennünket tesznek,

  Midőn egyszer eltemetnek:

        Ez a haza!

  Ez a föld, mely drága nekünk,

  Melyet legjobban szeretünk,

  Ahová, bármerre járunk,

  Mindig vissza-visszavágyunk:

        Ez a haza!”

/Majthényi Flóra/

BÚCSÚZUNK

Nemrég Salgótarjánban egy csodálatos kiállítást rendeztek Guzmics György Pro Architectura-díjas építész több évtizedes életművéből (https://www.nool.hu/helyi-kultura/2025/11/epitesz-kiallitas-guzmics-gyorgy-portre), amelyen még ő maga tartott tárlatvezetést József atyának és kísérőinek. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen közel a búcsú.

Most viszont templomunk búcsúzik a tervezőjétől, mi pedig búcsúzunk egy nagyszerű embertől, akinek rengeteget köszönhetünk. Ő nem csak egy épületet tervezett, hanem egy otthont álmodott meg nekünk, ahol azóta is épül és gyarapodik a közösségünk. Mert ezt a templomot nem csak kiváló tudásával, hanem a lelkével is tervezte.  

A kapcsolat a tervezés befejeztével sem szakadt meg. A felépült templom berendezésében is közreműködött, a padokat és székeket borító ülőpárnák az ő és felesége adományaként készültek el, akivel természetesen a templomszentelési ünnepi szentmisén is részt vettek. 

De az "első templomának" életét ezt követően is nyomon követte, sőt pár évvel később a bejárat főlé egy kis előtetőt is tervezett nekünk. 

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennek a csodálatos életműnek a galgagutai Isteni Irgalmasság templom is szerves része lehet. 

Úgy gondolom, kevés dolog lehet szebb "mennyországi belépő" annál, mint hogy valaki tervezett egy templomot, amelyben azóta is minden vasárnap - sőt gyakran hétköznapokon is - élő közösség gyűlik össze, amely az immár közel húsz éves története során otthont adott házasságkötéseknek, megszámlálhatatlanul sok keresztelésnek, sok-sok kisgyermek elsőáldozásának éppúgy, mint aranymisének, aranylakodalomnak és felsorolhatatlanul sok más lélekemelő pillanatnak.  

Most tehát még egyszer hálásan megköszönjük Guzmics mérnök úrnak ezt a gyönyörű templomot, ami az elmúlt években teljesen a szívünkhöz nőtt, és köszönjük, hogy akkor és ott a kétezres évek elején segített egy kis közösség nagy álmát valóra váltani és egy csodát életre kelteni.  

Búcsúzásképpen a magyar irodalom egyik legszebb sírversének szövegét idézzük fel Arany Jánostól: 

"A LÉLEK ÉL: találkozunk."

A HÓNAP SZENTJE: SZENT MÁTYÁS APOSTOL

Február 24-én Szent Mátyás apostolról emlékeztünk meg. Az ő különlegességét az apostolok között az adja, hogy őt nem Jézus választotta ki a többi apostollal együtt, hanem a Karióti Júdás helyére sorsvetéssel választották a tizenkettő közé. 

Az Apostolok Cselekedetei leírása szerint azok közül választották őt, "akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig", azért hogy "velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” (ApCsel 1,15–26). Mátyás ezek alapján tehát valószínűleg találkozott a feltámadt Krisztussal. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek, akik közül a sorsolás Mátyásra esett. 

Mátyás további sorsa ismeretlen. A vértanúhalált állítólag lefejezéssel szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjüknek. Ezenkívül oltalmát kérik a cukrászok, szabók, kovácsok, és védőszentje a teológusoknak, hittanároknak, misszionáriusoknak is. 

Mátyás napjához közismert időjárási regula fűződik: „Mátyás ront, ha talál (= megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be).”

Mivel Mátyás apostol ikonográfiai jelvénye a szekerce vagy bárd, a népi hagyomány Mátyás ünnepnapja és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett: mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járta, hogy ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre még éleztetni adta. 

 

(Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/-azok-kozul-akik-mindig-velunk-tartottak-szent-matyas-apostol)

(Kép forrása: https://felvidek.ma)

Himnusz

Mátyás, téged külön csoda

emelt a szent apostolok

áldott karába, isteni

útmutatás és rendelés.

Eltávozott az áruló, kötélen,

ágon lelt halált, szent

rangját nem becsülte meg,

sem Krisztus szent szeretetét.

Krisztus kegyelme rád maradt,

a méltatlan helyébe lépsz,

Péter szól, ám a Lélek az,

ki intéz szót és sorsvetést.

Te vállalod a küldetést, pogányoknak

hogy vidd a fényt,

Jézust hűséggel hirdeted,

majd érte ontod véred is.

Boldog tanítvány, légy velünk,

hogy mindig szívesörömest

járjunk a Lélek útjain,

kövessük, bárhová vezet.

A Háromság áldott legyen,

és adja meg, hogy általad az égbe jussunk;

boldogan zengjük majd ott

dicséretét. Ámen.

(Forrás: https://ktp.hu/hitunk-es-eletunk/unnepek/egyhazi-unnepek/szent-matyas-apostol)