2026. április 9., csütörtök
IMAVIRRASZTÁS A BÉKÉÉRT
2026. április 5., vasárnap
HÚSVÉT

sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe,
és suhog a korbács és csattog az ostor.
Hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? – Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra csak. Úgy… úgy mint régen.
Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, ki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír felé hárman,
nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban.
Hogy látnak szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!
Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.
Húsvétkor, ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állni feltámadottan.
2026. április 3., péntek
NAGYPÉNTEK
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.
„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.
„Feszítsd meg!” – üvöltötték a fülembe,
míg unottan odalöktem nékik.
Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye –
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: „én vagyok”.
Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.
„De jaj! vajon kire szállott a vére?!”
Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.
„Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy – vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!
„Feszítsd meg!” üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! – Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”
Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.
E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”
Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.
2026. április 2., csütörtök
NAGYCSÜTÖRTÖK
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.
Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.
Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberélt?
Júdásokért, írástudókért?
Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és – megöli a prófétákat?
Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?
Le kell-e tenni?… Messze néz,
s elődereng ködből a távol;
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.
Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog…
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.
Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.
Közéjük roskad… vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.
„Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére.”
– Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.
Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város…
alszik Jakab, Péter és János.
2026. március 31., kedd
KERESZTELÉS
Ivanics Milán
keresztelője lesz templomunkban.
2026. március 29., vasárnap
NAGYHETI ÉS ÜNNEPI MISEREND
NAGYCSÜTÖRTÖK - AZ UTOLSÓ VACSORA MISÉJE
A szentmisét bemutatja: Czombos József nyugalmazott plébános
A szentmise után virrasztás.
2025. április 3. péntek - 17 óra
NAGYPÉNTEK - JÉZUS KÍNSZENVEDÉSÉNEK, HALÁLÁNAK ÉS SÍRBA TÉTELÉNEK NAPJA
A szertartást végzi: Czombos József nyugalmazott plébános
A szertartás után virrasztás a Szent Sír mellett.
2025. április 4. szombat - 17 óra
HÚSVÉT VIGÍLIÁJA (tűzszentelés, feltámadási körmenet)
A szentmisét bemutatja: Czombos József nyugalmazott plébános
2025. április 5. vasárnap - 10 óra 30 perc
Ünnepi szentmise, ételszenteléssel
A szentmisét bemutatja: Hulitka Róbert plébános
2025. április 12. vasárnap - 10 óra 30 perc
AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜNNEPE – Templomunk búcsúja
A szentmisét bemutatja: Hulitka Róbert plébános és Czombos József ny. plébános.
VIRÁGVASÁRNAP - A NAGYHÉT KAPUJA
"Virágvasárnap a Nagyhét kapuja – az a pillanat, amikor a közösség még egyként fogadta Krisztus megérkezését az életébe. Pálmaágak, terített ruhák, hozsánna-kiáltások – egy egész város lélekkel teli örömujjongása. Semmi sem sejteti még, hogy pár nappal később mekkora tragédiába fordul mindez.
Mert a virágvasárnapi öröm törékeny. Ugyanaz a tömeg, amely ma éljent kiált, néhány nap múlva a gyűlölet, gúny és megtorlás ruháját ölti fel. Ez a kontraszt teszi ezt az ünnepet a keresztény ünnepkör egyik legdrámaibb pillanatává – öröm és előérzet egyszerre, ujjongás és csend között."
Forrás: https://www.istenesversek.hu/tag/viragvasarnapi-versek/
Megrészegülve kiabál a nép,zeng a “Hozsánna a Dávid Fiának!”
Virágvasárnap leteszem Eléd
Ezt a szívemben őrzött pálmaágat
én is, a fáradt ember, aki vár,
a Golgotát is ismerő zarándok,
s követlek Téged, hallgatag Király,
Ki minden bűnöm látod, s megbocsátod.
2026. március 19., csütörtök
A HÓNAP SZENTJE: SZENT JÓZSEF
Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese és Jézus nevelőatyja, akit az egyetemes Egyház védőszentjeként, valamint a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjeként is tisztelünk.
2026. március 15., vasárnap
NEMZETI ÜNNEPÜNK
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
„Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!
Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!
Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!
Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!
Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk:
Ez a haza!”
/Majthényi Flóra/
2026. március 6., péntek
BÚCSÚZUNK
Nemrég Salgótarjánban egy csodálatos kiállítást rendeztek Guzmics György Pro Architectura-díjas építész több évtizedes életművéből (https://www.nool.hu/helyi-kultura/2025/11/epitesz-kiallitas-guzmics-gyorgy-portre), amelyen még ő maga tartott tárlatvezetést József atyának és kísérőinek. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen közel a búcsú.
Most viszont templomunk búcsúzik a tervezőjétől, mi pedig búcsúzunk egy nagyszerű embertől, akinek rengeteget köszönhetünk. Ő nem csak egy épületet tervezett, hanem egy otthont álmodott meg nekünk, ahol azóta is épül és gyarapodik a közösségünk. Mert ezt a templomot nem csak kiváló tudásával, hanem a lelkével is tervezte.
A kapcsolat a tervezés befejeztével sem szakadt meg. A felépült templom berendezésében is közreműködött, a padokat és székeket borító ülőpárnák az ő és felesége adományaként készültek el, akivel természetesen a templomszentelési ünnepi szentmisén is részt vettek.
De az "első templomának" életét ezt követően is nyomon követte, sőt pár évvel később a bejárat főlé egy kis előtetőt is tervezett nekünk.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennek a csodálatos életműnek a galgagutai Isteni Irgalmasság templom is szerves része lehet.
Úgy gondolom, kevés dolog lehet szebb "mennyországi belépő" annál, mint hogy valaki tervezett egy templomot, amelyben azóta is minden vasárnap - sőt gyakran hétköznapokon is - élő közösség gyűlik össze, amely az immár közel húsz éves története során otthont adott házasságkötéseknek, megszámlálhatatlanul sok keresztelésnek, sok-sok kisgyermek elsőáldozásának éppúgy, mint aranymisének, aranylakodalomnak és felsorolhatatlanul sok más lélekemelő pillanatnak.
Most tehát még egyszer hálásan megköszönjük Guzmics mérnök úrnak ezt a gyönyörű templomot, ami az elmúlt években teljesen a szívünkhöz nőtt, és köszönjük, hogy akkor és ott a kétezres évek elején segített egy kis közösség nagy álmát valóra váltani és egy csodát életre kelteni.
Búcsúzásképpen a magyar irodalom egyik legszebb sírversének szövegét idézzük fel Arany Jánostól:
"A LÉLEK ÉL: találkozunk."



.jpg)






