.jpg)
Ivanics Milán
keresztelője lesz templomunkban.
"Virágvasárnap a Nagyhét kapuja – az a pillanat, amikor a közösség még egyként fogadta Krisztus megérkezését az életébe. Pálmaágak, terített ruhák, hozsánna-kiáltások – egy egész város lélekkel teli örömujjongása. Semmi sem sejteti még, hogy pár nappal később mekkora tragédiába fordul mindez.
Mert a virágvasárnapi öröm törékeny. Ugyanaz a tömeg, amely ma éljent kiált, néhány nap múlva a gyűlölet, gúny és megtorlás ruháját ölti fel. Ez a kontraszt teszi ezt az ünnepet a keresztény ünnepkör egyik legdrámaibb pillanatává – öröm és előérzet egyszerre, ujjongás és csend között."
Forrás: https://www.istenesversek.hu/tag/viragvasarnapi-versek/
Szent József a Boldogságos Szűz Mária jegyese és Jézus nevelőatyja, akit az egyetemes Egyház védőszentjeként, valamint a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjeként is tisztelünk.
„Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?”
„Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!
Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!
Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!
Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!
Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!
Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk:
Ez a haza!”
/Majthényi Flóra/
Nemrég Salgótarjánban egy csodálatos kiállítást rendeztek Guzmics György Pro Architectura-díjas építész több évtizedes életművéből (https://www.nool.hu/helyi-kultura/2025/11/epitesz-kiallitas-guzmics-gyorgy-portre), amelyen még ő maga tartott tárlatvezetést József atyának és kísérőinek. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen közel a búcsú.
Most viszont templomunk búcsúzik a tervezőjétől, mi pedig búcsúzunk egy nagyszerű embertől, akinek rengeteget köszönhetünk. Ő nem csak egy épületet tervezett, hanem egy otthont álmodott meg nekünk, ahol azóta is épül és gyarapodik a közösségünk. Mert ezt a templomot nem csak kiváló tudásával, hanem a lelkével is tervezte.
A kapcsolat a tervezés befejeztével sem szakadt meg. A felépült templom berendezésében is közreműködött, a padokat és székeket borító ülőpárnák az ő és felesége adományaként készültek el, akivel természetesen a templomszentelési ünnepi szentmisén is részt vettek.
De az "első templomának" életét ezt követően is nyomon követte, sőt pár évvel később a bejárat főlé egy kis előtetőt is tervezett nekünk.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ennek a csodálatos életműnek a galgagutai Isteni Irgalmasság templom is szerves része lehet.
Úgy gondolom, kevés dolog lehet szebb "mennyországi belépő" annál, mint hogy valaki tervezett egy templomot, amelyben azóta is minden vasárnap - sőt gyakran hétköznapokon is - élő közösség gyűlik össze, amely az immár közel húsz éves története során otthont adott házasságkötéseknek, megszámlálhatatlanul sok keresztelésnek, sok-sok kisgyermek elsőáldozásának éppúgy, mint aranymisének, aranylakodalomnak és felsorolhatatlanul sok más lélekemelő pillanatnak.
Most tehát még egyszer hálásan megköszönjük Guzmics mérnök úrnak ezt a gyönyörű templomot, ami az elmúlt években teljesen a szívünkhöz nőtt, és köszönjük, hogy akkor és ott a kétezres évek elején segített egy kis közösség nagy álmát valóra váltani és egy csodát életre kelteni.
Búcsúzásképpen a magyar irodalom egyik legszebb sírversének szövegét idézzük fel Arany Jánostól:
"A LÉLEK ÉL: találkozunk."
