Szent Fausztina - Az Isteni Irgalmasság szentje

A mai napon Fausztina nővér halálának évfordulójára emlékezünk.

Faustyna Kowalska 1905-ben született egy lengyel falucskában, egy tízgyerekes család harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. A család szegénysége miatt csak két és fél évig járhatott iskolába, majd tizenévesen otthonából eltávozva gazdag családoknál volt szolgáló.

20 éves korában Varsóban belépett az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, ahol Mária Faustyna nővérként 13 évet töltött el egyszerűségben.

Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnösökért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és a rendkívül mélységes misztikum jellemezte.

Küldetésének lényege abban állt, hogy újra felidézze a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságot: Isten irgalmas szeretetét. Ez az isteni irgalmasság minden ember iránt, még a legnagyobb bűnös iránt is megnyilvánul, ha beismeri és megbánja bűnét, bocsánatot kér, amint ezt a tékozló fiú is tette. Fausztina nővér híres Naplójában, amelyet már sok nyelvre - köztük szerencsére magyarra is - lefordítottak, beszámol Istennel, Jézussal való bensőséges kapcsolatáról, Jézustól kapott küldetéséről.

Az életszentség hírében halt meg 1938. október 5-én, harminchárom évesen.

Boldoggá avatását 1965-ben kezdeményezték, s végül 1993. április 18-án, Húsvét 2. vasárnapján, a római Szent Péter téren az a II. János Pál pápa avatta boldoggá, aki módfelett szívén viselte az Isteni Irgalmasság tiszteletének elterjesztését az egész világon.

2000. április 30-án, ugyancsak Húsvét 2. vasárnapján avatta szentté Fausztina nővért a Szentatya. Ezt követően Húsvét második vasárnapját az Isteni Irgalmasság ünnepnapjaként tiszteli az Egyház.


Idézzük fel azokat a szavakat, melyekkel II. János Pál pápa méltatta Fausztina nővért boldoggá, illetve szentté avatásakor:

"Isten megszólított bennünket boldog Faustyna Kowalska nővér lelki gazdagságán keresztül. Ő adta át a világnak az Isteni Irgalmasság nagy üzenetét és arra biztat minket, hogy teljesen hagyatkozzunk rá a Teremtőre... Boldog Fausztina nővér, köszönöm neked, hogy újra felidézted a világnak az Isteni Irgalmasság nagy titkát. Ezt a "megrázó misztériumot", az Atya kimondhatatlan titkát, amelyre oly nagy szüksége van ma az embernek és az egész világnak."

„Jézus megmutatta övéinek kezét és oldalát, vagyis a szenvedés sebeit. Mindenekelőtt azonban szívének sebhelyét, ahonnan az irgalom nagy forrása fakad és az emberiségre árad. Ebből a szívből Fausztina nővér két fénysugarat lát, amelyek megvilágítják az egész világot. A vér felidézi a keresztáldozatot és az Eukarisztia ajándékát, a víz a keresztségre és a Szentlélek adományaira emlékeztet. Nem új üzenet ez, de annak lehet tartani, mert abban segít bennünket, hogy mélyebben átéljük Húsvét Evangéliumát és hogy korunk emberiségének, mint fénysugarat ajánljuk. Az isteni irgalom fénye, melyet az Úr Fausztina nővéren keresztül akar ismét átadni a világnak, megvilágítja a harmadik évezred útját.”

Forrás:
http://metropolita.hu/2010/04/29/ii-orszagos-isteni-irgalmassag-konferencia/
http://www.barmherzigkeit-gottes.de/AZ_ISTENI_IRGALMASSAG_TISZTELE/SZENT_FAUSZTINA_NOVER/body_szent_fausztina_nover.html

SZENT JUSZTINUSZ VÉRTANÚ

Június első napján Szent Jusztinusz vértanúra emlékeztünk, akinek ereklyéjét a galgagutai Isteni Irgalmasság templom oltára rejti.

A szentek életéről szóló különféle írásokból Jusztinuszról az alábbiakat tudhatjuk meg:

Jusztinusz a II. század elején, 100 körül született a szamariai Szichemben, a mai Nablusban. Fiatalemberként a filozófusoknál kereste az igazságot: egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett. Egy napon aztán a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tiszteletreméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Jusztinusz készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.

Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor hallott először, ,,az egyetlen megbízható és hasznos filozófia''. Megkeresztelkedett és attól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. Vándorprédikátorként járt mindenfelé, a városok terein beszédbe elegyedett mindenféle rendű és rangú emberrel, hogy megnyerje őket Jézus Krisztus hitének. A Szentírásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténységre.
Végül hosszú vándorlás után elérkezett a fővárosba, Rómába, ahol végre megtelepedett. Saját iskolát alapított, amely nagy látogatottságnak örvendett. Tanítványai közt volt a későbbi hitvédő, Tatianus.

Jusztinusz azonban nem érte be a szóbeli tanítással. Filozófiai értekezéseket tett közzé, amelyekben krisztushitét szembesítette a filozófiával. Sajnos, ezek az írások elvesztek. Címüket és tartalmukat csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből ismerjük.

Ezzel szemben ma is megvan az a két Apológiája, amelyekben Jusztin nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon: az újra és újra föllángoló üldözésekre való tekintettel Jusztinusz mindkét kérő és védő írásában személyesen a császárhoz és a római szenátushoz folyamodott segítségért. Közben azon fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen emelt vádat, amely szerint istentelenek és ellenségei az államnak.

Jusztinusz a keresztény istentiszteletről adott közléseivel is nagy érdemeket szerzett az egyházi élet fejlődésében egészen a jelen korig. A keresztények szertartásairól hamis híresztelések terjedtek el. Ezek cáfolására Jusztinusz rövid összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap megünneplésének rítusát, mely az őskeresztény liturgiának megbízható, legrégibb leírása.

Egy olyan ember azonban, aki annyira őszintén állt szemben a többi vallással, nem maradhatott támadások nélkül. Római működése alatt heves ellenfelei támadtak. Közülük a legelszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Végül is az ő följelentése alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé hat tanítványával együtt.

Ma is megvannak az akták, amelyek hűen leírják a bírósági eljárást. Jusztinusz rövid vonásokban ismertette a keresztény hitvallás tartalmát. Társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei dicsőség reményéről. Utoljára fölszólították őket, hogy áldozzanak az isteneknek, de visszautasították. Így a bírói ítélet csak a halál lehetett.

Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus arra szólította Jusztinuszt, hogy tegyen hitet az istenekre, és kövesse a császári parancsokat. „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak” – hangzott el a Jusztinusz felelete. A prefektus kérdésére, hogy milyen tanokat vall, Jusztinusz így felelt: „iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”

Szent Jusztinusz ünnepét 1882-ben vették fel a római naptárba, április 14-re. Mivel e nap legtöbbször Húsvét közelébe esik, 1969-ben június 1-re tették át, amely napon a bizánci rítusban a 9. század óta ünneplik.

Jusztinusz személyében tehát olyan emberrel találkozhatunk, aki becsületesen és kitartóan kereste az igazságot, és fáradozásai közben rátalált a hitre: ezáltal megtalálta önmagát is és egyéniséggé érett, de élete hitbeli ismereteinek továbbadása során teljesedett be.

Források:
Magyar Kurír - http://magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=32776&rovat=7
A szentek élete (Diós István) - http://www.katolikus.hu/szentek/0601.html


Szent Jusztinusz ereklyéjét az oltár közepén található kis mélyedés rejti, melyet a templomszentelési mise keretében - az ereklye elhelyezése után - egy kis márványlappal takartak le, és azt az építőmesterünk rögtön be is falazta.



Az ereklye befalazása után kerülhetett sor az oltárszentelésre. Ennek során oltárt a püspök az Úr Krisztus 5 szent sebének jeléül középütt és az oltár 4 sarkán megkeni a katekumenek olajával és a krizmával. A II. Vatikáni Zsinat óta a megkenés öt helyén tömjént égetnek.

Lásd: Magyar Katolikus Lexikon
http://lexikon.katolikus.hu/T/templomszentel%C3%A9s.html
http://lexikon.katolikus.hu/O/olt%C3%A1rszentel%C3%A9s.html

BÉRMÁLKOZÁS, ELSŐÁLDOZÁS

Május utolsó napjaiban két szép ünnepre került sor a galgagutai templomban:

Pünkösdvasárnap a délután 5 órakor kezdődő szentmise keretében Beer Miklós Püspök Atya 15 nógrádsápi fiatalnak szolgáltatta ki itt nálunk a bérmálás szentségét. Előtte 4 órától - a már szokásossá vált módon - imaórát tartottunk, május lévén többek között a Szűzanya tiszteletére.

Ez volt az első bérmálás az új templom falai között, amely - bár a szenteléssel teljes "jogkörű" istentiszteleti és közösségi hellyé vált, mégis sokan éreztük úgy, hogy - ezzel az ünnepi szentmisével vált igazán "nagykorúvá".

Püspök Atya a bérmálás során minden egyes fiatalnak mondott néhány találó, személyes gondolatot a választott védőszentjével kapcsolatban.

A templombelső a bérmálási mise után - még pünkösdi díszben

Szerencsére Miklós Püspök Atyának volt egy kis ideje a szentmise után velünk maradni és beszélgetni, így büszkén számolhattunk be személyesen is a szentelés óta eltelt három év tapasztalatairól, az elért eredményekről.

Egy héttel később, Szentháromság vasárnapján pedig két kisdiák abban az örömben részesült, hogy első szentáldozáshoz járulhatott. A korábbi vasárnapokon - az áldozáshoz felsorakozott hívek között állva - ajkukat ujjukkal lezárva jelezték, hogy ők egyelőre "csak" József Atya áldását és homlokcirógatását kérhetik, a szentostyát viszont még nem.

Május 30-án végül Noémi és Botond számára is eljött a nap, amikor hófehér ruhában az oltár elé lépve, családjuk, rokonaik szeretető tekintetétől kísérve ünnepélyesen magukhoz vehették a szentostyát.

NAGYMAROSI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ

Tegnap került sor Nagymaroson az évente kétszer megrendezett ifjúsági találkozó tavaszi "fordulójára". A találkozón József Atya tanítványai is menetrendszerűen részt vesznek - hol kisebb, hol nagyobb létszámmal. A rossz idő ellenére idén elég nagy csapat jött össze: a környékbeli településekről valamivel több, mint százan indultunk útnak egy nagy busszal, több kisbusszal, és néhány személyautóval. Voltak közöttünk kisiskolások, bérmálkozásra készülő fiatalok, illetve fiatal és idősebb felnőttek egyaránt.

Természetesen a kisebbek korosztályuknak megfelelően a Gyerekmaros, Diákmaros illetve a Kamaszmaros programjain vettek részt.

A nagyelőadás végéig még kegyes volt hozzánk az időjárás, így Szegedi László Atya gondolatait szokás szerint a plébániakertben, a fűben helyet foglalva hallgathattuk meg. Egy kis közös éneklést követően aztán a hallgatóság szétszéledt a fakultációk helyszíneire. Mi egy nagyobb csapattal a templomba siettünk, ahol tradicionálisan Kerényi Lajos Atya tart előadást a Keresőknek - vagyis mindannyiunknak. Lajos Atya előadása sokak számára a nagymarosi találkozó "fénypontja". Egyénisége nagy hatással van fiatalokra és idősekre egyaránt, és előadása feledteti azokat a kényelmetlenségeket, amiket a nagy tömeg és az ülőhelyek korlátozott száma jelent. (Ezt a két órát ugyanis mi például a szentély szőnyegén ülve töltöttük el.)

Sajnos az ebédszünetben már megérkezett az eső, így nem igazán volt módunk a Duna partján ülve a kilátásban gyönyörködni és ismerősökkel beszélgetni. Az sem jöhetett szóba, hogy délután a szentségimádásra és a szentmisére - a szokásokhoz híven - a plébániakertben kerüljön sor. A templomban szárazon voltunk ugyan, de egy kissé zsúfoltan, és csendes nosztalgiával gondoltunk vissza a korábbi évekre, amikor is a tavaszi találkozóról nemegyszer leégett orral-arccal vagy vállakkal tértünk haza.
Udvardy György Püspök Atya jóvoltából a szentmisén újabb értékes gondolatokkal gazdagodtunk, majd pedig a kicsikkel közösen örültünk a Gyerekmaros huszadik "születésnapjának".

Az ifjúsági találkozóról a szervezők által készített fényképek hamarosan megtekinthetők majd a találkozó honlapján (http://nagymaros.katolikus.hu/index.php).

A hétvége az itthon maradóknak sem telt eseménytelenül: ma délután a szomszédos Nógrádsápon a megújult faluközpont megáldására és átadására került sor. A szabadtéri szentmisét az eső megakadályozta, így a nógrádsápi templom befogadóképessége is próbára lett téve a Dr. Beer Miklós Püspök Atya által vezetett ünnepi szentmisén.

A hivatalos köszöntők után a környékbeli egyházi és hagyományőrző kórusok fellépésével várták a szervezők az érdeklődőket.
További információk, illetve képek Nógrádsáp községről az alábbi honlapon érhetők el: http://www.nogradsap.hu/


Sajnos a rossz időjárás nem csak a hétvége programjait nehezítette meg, hiszen a belvíz és az áradások komoly károkat okoznak környékünkön is. A Galga-patak és a belé csatlakozó kisebb patakok, vízelvezető csatornák sok helyen már nem bírják elvezetni az érkező csapadékmennyiséget. A Galga völgyében a vetés több helyen vízben áll, a közeli Püspökhatvanban pedig a patak már kilépett medréből.

Kérünk mindenkit, hogy mondjon egy fohászt azokért, akik már a vízzel küzdenek! Imádkozzunk együtt azért is, hogy több helyen ne kerüljön sor áradásra, hiszen kertek, lakóházak húzódnak a Galga mentén - és nem utolsó sorban templomunk is a patak menti ingatlanok egyikén épült!!!

DUNÁNTÚLI ZARÁNDOKLAT

Április 24-én a berceli, vanyarci, nógrádkövesdi, becskei, szécsénkei és galgagutai egyházközségek szervezésében egynapos dunántúli zarándoklaton vettünk részt. Nem ez volt az első közös kirándulásunk, hiszen tavaly a Zebegény-Márianosztra-(és Szlovákián keresztül)-Esztergom útvonalat jártuk végig, de korábban meglátogattuk már Gödöllőt és Makkosmáriát is.

A viszonylag hosszú utazás miatt elég korán, úgy 5 óra körül el kellett indulnunk az autóbusszal, hogy minél több program beleférjen a napunkba. Az első úticélunk Székesfehérvár volt, ahol legelőször a Prohászka-emléktemplomot látogattuk meg, és leróttuk tiszteletünket Prohászka Ottokár püspök sírjánál a templomon belül, valamint Kaszap István végső nyughelyénél, a templom udvarán. E két jeles székesfehérvári személyiség életével már korábban, az odafelé vezető úton részletesen megismerkedtünk.

A Prohászka-emléktemplom főoltára (Jézus, a Jó Pásztor)

A következő állomásunk a Szent István székesegyház volt, majd pedig elsétáltunk a közeli Romkertbe, amely a még Szent István király által alapított első székesfehérvári bazilika alapköveit és az Árpád-kori királysírokat, valamint Szent István szarkofágját őrzi.

Czombos József Atya a Romkertben

Székesfehérvártól búcsút véve folytattuk utunkat a "Királynék városába", Veszprémbe. A parkolótól egy kiadós sétával jutottunk fel a várba, de közben kárpótolt minket a gyönyörű kilátás.

Végre felértünk a Várkapuhoz!

Körbenéztünk a Vár főterén, a Szentháromság téren, és megemlékeztünk első királynénkról, Boldog Gizelláról és Szent Imre hercegről, akiknek élete összefonódott Veszprém történetével. Ezt követően betértünk a Szent Mihály székesegyházba, ahol egy nagyon kedves hölgy számos, az útikönyvekben egyébként fel nem lelhető történettel és információval ajándékozott meg bennünket a templommal és a várossal kapcsolatban.

A templom mögött, a tér végénél magasodó István és Gizella szobrok mellől lepillantva ismét gyönyörködhettünk a város és a környék látványában, megpillanthattunk olyan helyi nevezetességeket, mint a Margit-romok, a Szent Benedek-hegy és a Szent István Völgyhíd.

Veszprémet elhagyva következett kirándulásunk legizgalmasabb szakasza. Az újabb úticélunk Devecser volt, ez a település az egyik csomópontja annak a - Jézus életútját végigkövető - zarándokútvonalnak, melyet röviden Jézus-ösvényként emlegetnek. Devecserben a Plébános Atya személyesen fogadott minket, és elkalauzolt először is a Názáreti Házhoz, amely Jézus első éveinek színhelyét mutatja be.
A következő település Borszörcsök volt, ahol a Kálváriadombon felállított, faragott stációk segítségével röviden, csendben végigelmélkedtük a keresztutat, majd pedig autóbuszunkat a Somló-hegy lábánál hagyva gyalogosan nekivágtunk az Öröm Útjának. Négy állomás - faragott szoborcsoportok formájában - örökíti itt meg a feltámadt Jézus találkozásait: Mária Magdolnával, az emmauszi tanítványokkal, Tamással és Péterrel.

Jézus és Péter az Öröm Útján

Ezt követően folytattuk a túrát, fel a Somló-hegy tetejére. Nem volt könnyű szakasz, itt-ott meredekebbé is vált az út, de végül mindenki, akinek az egészsége engedte, feljutott a hegytetőre, ahol egy hatalmas, korpusz nélküli kereszt hirdeti a feltámadást. A visszaút előtt a kereszt tövében, Szent István király szobra mellett megpihentünk, és élveztük a csodás kilátást.

Túra a Somló-hegyen

Csoportkép a kereszt tövében

Visszaúton Kolontár faluban vetettünk még egy pillantást a Születés Barlangjára, és Mária kútjából is merítettünk friss forrásvizet, majd pedig a Devecserben elfogyasztott finom vacsora után hazaindultunk.
Sajnos nem volt elég az idő arra, hogy a Jézus-ösvényt teljes egészében végigjárjuk, de talán egyszer még adódik rá alkalom. A zarándoklattal egybekötött kirándulásunk mindenesetre nagyon jól sikerült, és örülök, hogy ismét sikerült felfedeznünk hazánknak egy általunk eddig kevéssé ismert szeletét.

AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜNNEPE

Néhány hetes lemaradást kell most pótolnom, hiszen április hónapban történtek olyan események az egyházközségeink életében, melyekről még nem esett szó ezen a helyen.

Kezdjük tehát Húsvét második vasárnapjával, az Isteni Irgalmasság ünnepnapjával, mely idén április 11-ére esett.

A búcsúi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődött, előtte 9 órától az ünnepre való ráhangolódást imaóra segítette, melynek levezetésében a galgagutaiak segítségére voltak a testvér-egyházközségek felolvasói is. Az egyes imák és könyörgések között Maczkó Mária népdalénekesnő gyönyörű hangja töltötte meg a templomot, és mi személyesen győződhettünk meg arról, hogy igaz a mondás: Ki szépen énekel - kétszeresen imádkozik.

Az ünnepre az összes környékbeli településről érkeztek hívek - voltak, akik gyalogos zarándoklattal tették meg a két falu közötti utat. József Atya ugyanis külön hangsúlyt fektet arra, hogy ne csak az otthonunktól távolabb eső búcsújáró helyeket látogassuk meg, hanem az egy plébániához tartozó, vagy más módon szorosabb egységet képező egyházközségek tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt egymás búcsúin is.





Az ünnepi szentmisét a zsúfolásig megtelt templomban dr. Turay Alfréd atya végezte. Hála a jó időnek és az ügyes technikusoknak, a templom előtti téren helyet foglalók is végigkövethették a benti eseményeket, a szentmise végén pedig sor kerülhetett a körmenetre is.

ÉDESANYÁK KÖSZÖNTÉSE

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Ezzel - és több más - gyönyörű verssel, és sok-sok virággal köszöntötték fel a délelőtti szentmise keretében a gyerekek az édesanyákat, nagymamákat.
De nem maradtak ki a sorból az édesapák, nagypapák sem, nekik is jutott az orgonából, tulipánból - hisz ők is nagyon fontos szerepet töltenek be a család, a gyermekek életében, és ilyenkor, Anyák napján illendő róluk is megemlékezni.

Végül - de nem utolsó sorban - gitáros Mária-énekekkel köszöntöttük közös Égi Édesanyánkat is!

KILENCED AZ ISTENI IRGALMASSÁGHOZ - KILENCEDIK NAP

,,Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmam mélyébe. Ezek a lelkek sebzik meg legfájdalmasabban szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lélektől undorodott leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: Atyám, ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a Te akaratod! - E lelkek utolsó esélye irgalmamhoz való menekülésük lehet.''

Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Legirgalmasabb Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó, bárcsak felmelegednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkek, kik hasonlók a holt lelkekhez, s méltán undort keltenek Benned! Ó, jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, adj nekik szent szeretetet, hiszen Te mindent megtehetsz.

Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét... Ámen.

Rózsafüzér az Isteni Irgalmassághoz

KILENCED AZ ISTENI IRGALMASSÁGHOZ - NYOLCADIK NAP

,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.''

Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.

Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. Ámen.

Rózsafüzér az Isteni Irgalmassághoz

KILENCED AZ ISTENI IRGALMASSÁGHOZ - HETEDIK NAP

,,Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ôk irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különleges fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelmemben.''

Legirgalmasabb Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd irgalmas Szíved hajlékába azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.

Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat - végtelen irgalmasságodat - különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. Ezek a lelkek olyanok, mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát énekli a Mindenhatónak. Kérlek, Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat Beléd helyezett bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: ,,A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.''