VISSZATEKINTŐ

A mai nappal véget ér az egyházi év első évközi időszaka és holnap kezdetét veszi a nagyböjt.

A sajátos jellegű időkön kívül – mint például az advent, a karácsonyi idő, a nagyböjt, a húsvéti idő – van még harminchárom, esetleg harmincnégy hét az év folyamán. Ilyenkor Krisztus misztériumának nem valamely külön szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus misztériumát a maga teljességében, kiváltképp a vasárnapokon. Ezt az időszakot hívjuk évközi időnek. (forrás: https://www.archiv.martinus.hu/lelkiseg/liturgia/5050/az-egyhaz-ev-evkozi-ido)

Az évközi idő első szakasza a Vízkereszt utáni vasárnapot követő hétfővel kezdődik és tart egészen a nagyböjt előtti keddig.

Az évközi idő jelentőségét Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus gondolatai alapján a következők szerint foglalhatjuk össze.

"Pontosan tudjuk-érezzük, hogy ha soha nem szednénk le a karácsonyfánkat, bizony megfakulna az ünnep varázsa. Szükség van a hétköznapokra, amelyek elé nem feltétlenül kéne a „szürke” jelzőt odabiggyesztenünk, mintha az élet rendes menete nem tartogathatna semmi meglepetést, csodát. ...

Amikor tehát az évközi időben vagyunk, nem másodrendű időszakot élünk, fontosságában nem marad ez el a kiemelt liturgikus időktől, csak éppen Krisztus titkának ünneplése kap más színezetet.

A különböző liturgikus színek a középkorban jelentek meg, és fokozatosan alakult ki a mai gyakorlat. A színek célja, hogy kifejezzék az ünnepelt hittitkot és a keresztény élet útjának sokszínűségét a liturgikus esztendő során, amely a gyásztól (fekete), bűnbánattól és magunkba mélyedéstől (lila), a tanúságtételen és a mindhalálig történő önátadáson és a vértanúságon (piros) keresztül vezet az ünneplés öröméig (fehér). Az évközi idő alapszíne a zöld: ez a szín hagyományosan az újjászülető természet, így a remény és az örök élet színe, valamint – egyes értelmezések szerint – az életet adó és megújító Szentléleké is. Ez az időszak annak a bizonyítéka, hogy a pünkösdkor kiáradt Lélek hogyan ad életet, erőt nekünk ahhoz, hogy hétköznapi életünkben a meghalt és feltámadt Krisztus társai, tanúi legyünk. ...

Az évközi idő a szentek ünneplésének is tágasabb teret ad: ilyenkor több az ünnep és az emléknap, amelyeket liturgikusan is megünneplünk, míg a kiemelt időkben ennek kevesebb tér jut. A szentek társaink, bátorítóink hétköznapi vándorlásunkban. Higgyük el, ők sem kanonizált szentnek születtek; éppen hétköznapi, „évközi” életük tette őket azzá. Sok „zöld” vagy épp sötétebb hétköznapon kellett nekik is átvergődniük ahhoz, hogy a róluk ránk maradt színes és ünnepi történetek szereplői, és így példaképeink lehessenek. A velük vándorló Úrba vetett hit táplálta őket. Az évközi idő, a hétköznapi élet a szentté válás kitüntetett terepe."

/Forrás: https://szentimreplebania.hu/zold-hetkoznapok-nem-masodrendu-egyhazi-idoszakot-elve/

Bár idén az évközi idő első szakasza meglehetősen rövidnek számít, mégis számos különleges ünnep és alkalom színesítette azt.

Az Évközi 3. vasárnapot - mely idén január 25-re esett - Ferenc pápa kezdeményezésére 2019-tól Isten igéjének vasárnapjaként ünnepeljük. Ezen az ünnepen a Szentírást a templomban kiemelt helyre, az oltár elé helyeztük, annak jelképeként, hogy Isten igéjének meghatározó értéke van a közösség számára.

A járványok tetőzése és a szokatlanul hideg idő ellenére idén is szép számban vettek részt a galgagutaiak az ökumenikus imahét estjein, sőt a környékbeli településekről is több alkalommal érkeztek résztvevők. Az első 4 alkalommal a hagyományoknak megfelelően az evangélikus gyülekezeti terem adott helyet az istentiszteleteknek, ahol szerdán egy kis agapéval zárult az imanyolcad első szakasza.

Csütörtöktől a hagyományokhoz hűen a katolikus templom vette át a stafétát, ahol ugyancsak szép estéket tölthettünk együtt, vasárnap pedig közös istentiszelettel és agapéval zárult az idei ökumenikus imahét.

Az év eleji évközi idő egyik kiemelkedő momentuma Gyertyaszentelő Boldogasszony - vagyis Urunk bemutatásának ünnepe. A gyertya Krisztus szimbóluma, egyben az egyik legrégibb szentelmény. A gyertya végigkíséri az embert a születéstől a haláláig: gyertyát gyújtunk a keresztelés és a házasságkötés során éppúgy, mint a ravatal mellett. A gyertya a régebbi korok embereinek hétköznapjaiban is sokkal intenzívebben jelen volt, hisz ők még gyertyát gyújtottak a sötétben, de a szentelt gyertyát gyújtották meg vihar, égzengés, villámlás idején is.